Gellért Oszkár: Hajnali szavak fegyverszünetben
Vége van a háborunak
S otthon várnak kis cselédim,
Feleségem, fődem, házam.
S nem volt lábam, ami vinne,
S nem volt szemem: könnyeikre,
S nem volt kezem: csip-csip-csóka,
S nem volt fülem: kacajukra.
S nem volt karom: ölelésre,
S nem volt fogam: véres csókra.
Csonka árnyat, otthon várnak.
Vége van a háborunak,
S otthon nem vár senki, semmi,
Golyó kell az én szivembe!
S mikor kijött a hátamon,
Nézdegéltem, mért nem vérzik,
Benyúltam a lyukon érte.
Puskacsővel keresgéltem,
Gyiklesővel kavargattam:
Elmúlt a szív a mellyemből.
Otthon nem vár senki, semmi.