Théophile Gautier: A művészet
Formából kél elő,
Küzdve:
Vers, márvány, drágakő!
De szigorún vezesd
Oh Múzsa:
Kothurnust ölts, feszest!
Mint nagy papucs lötyög,
Tapossa
Száz kényelmes bütyök!
A sárt, mely lomha, lágy,
Ne gyúrja,
Ha szebbre leng a vágy!
Minőt Carrara fejt
S Párosz:
Szűz kontúrt méhe rejt!
Syracusa becses
Bronza:
Kevély rajzú s kecses!
Vésvén agát szivét,
Igézd fel
Apolló arc-ivét!
A halk szín is mohón
Tüzesre
Izzék, émail-kohón!
Szeszéllyel csapkod át
Kék farka, -
S száz címerrajz-csodát!
A Szűzet s gyermekét
S kereszttel
A bűnös földtekét!
Csak egy: a Mű, - örök!
A márvány
Arc él a rom között!
Vak érmet lel a pór:
Felejtett
Császárról hull a por…
De híre sohse vész
A dalnak,
Előbb lesz rongy az érc!
Hogy álmod lebbenő
Alakját
Lengje a lomha kő!