I – s.: ARANY-KÉZIRAT
I – s.: ARANY-KÉZIRAT
Arany-kézirat. Iskolavégzett mai magyarnak érzésében az Arany név mellé társul a Lehr Alberté, kinek mindenre gondoló s mindennek okát és értelmét adó nyelvi és tárgyi magyarázataival együtt ismerte meg az iskolában a Toldit. Aki az iskolánál nem állt meg az Arany iránt való érdeklődésben, azt is tudja, hogy ez iskolai Toldi-magyarázat csak kivonata egy nagy tanulmánynak, mely szerető, gondos s a mellett szerves, mert felfogásaiban s megállapításaiban összefüggő enciklopédiája mindennek, amivel a Toldinak bármely szava, gondolata, mozzanata, vagy fordulata nyelvi, lélektani, történelmi, logikai vagy esztétikai vonatkozásban állhat. S akinek aztán – mint a Nyugat szerkesztői közül Fenyőnek és nekem – szerencséje volt magának Lehr Albertnak lenni középiskolai tanítványa: még többet vett e kitűnő férfiútól, mint amennyire e párját ritkító filológia rávall. Egy életre szóló benyomását s ébresztő s ébren tartó hatását egy látnoknak (a régi zsidók így nevezték prófétáikat), ki bele tudja magát élni a művészi nagyságba s tudóan tudja végig követni, mit az megszállottan teremtett. Nemcsak az Arany: a Goethe nagysága s általában a művészet iránt ő nyitotta fel Petőfin és Heinén veszett gyermeki szemünket, s ha valami értéke és jelentősége van annak, mit a művészetben akadémiának szokás nevezni, úgy e teliség az, mely minden voltnak eredményeit magában elrendezve, fogékony minden jövő iránt. Amily külön jelenség nálunk Arany János, mint művész, olyan Lehr Albert, mint filológus. Ha népszerű már magasrendűségénél fogva sem lehetett Arany: az a szerencséje és hatalma megvolt, hogy magához tudta vonzani az ugyancsak magasrendű megértést, sőt, Kemény Zsigmond s Gyulai Pál után, saját fiában is méltó megértője serdült fel. E körbe juttatta a megértésbeli genialitás Lehr Albertot, még pedig, mint ahogy egyszer az öregedő költő mintegy jelképesen maga mellé ültette a pamlagra: olyannak megkülönböztetett helyére, ki, mint Arany mondta róla: legjobban tud magyarul s legjobban tudja követni gondolatát… E barátságnak emléke egy Toldi-kéziratrész, melyet Arany László ajándékozott volt 1886-ban Lehr Albertnak annak emlékére, hogy a Lehr Toldi-kommentárja megnyerte az Akadémia nagyjutalmát. A kézirat Arany János saját írása, remekbe írt kalligráfia, az Előhang s az Első Ének fele, mit a költő annak idején tán valami kedves emberének szánt volt, de a leírásban nem jutott tovább. E leírás egypár érdekes variánssal különbözik is a végleges, a nyomtatásban megjelent szövegtől, például a híres általút szó helyett, mely körül a Lehr kommentárjának dolga akadt, itt keresztút áll. Amint ezt az olvasó a megfelelő kéziratrész idenyomtatott cinkogrammján megláthatja, melyet Arany László ajánlásával együtt, az Arany centenáriumának emlékezetére s szíves barátságból kértünkre Lehr Albert maga készíttetett közlésre a Nyugatnak.
