Gellért Oszkár: Látogatóm: Priscus Rétor
Gellért Oszkár: Látogatóm: Priscus Rétor
Üdvözlégy rétor! ismerem irásod
A pásztorról, ki hulló vér nyomán
Indúlt vala és rábukkant a vasra.
Reszkessen tőle minden tartomány,
Mit istenkéz a Méltónak elásott
Hogy fölemelje majdan oly magasra,
Hunnjai közt mint még soha senki!
A pásztorról, ki hulló vér nyomán
Indúlt vala és rábukkant a vasra.
Reszkessen tőle minden tartomány,
Mit istenkéz a Méltónak elásott
Hogy fölemelje majdan oly magasra,
Hunnjai közt mint még soha senki!
Üdvözlégy rétor, nagyuri vendégem,
Kisértetektől rajzó éjfelen,
Ki egykor Őt is szemtől-szembe láttad.
Igyál kupámból s aztán jöjj velem.
Átvándoroltál másfél ezredéven:
Ez szép volt; hogyne lennék hát barátod
S hív kalaúzod az új pokolban.
Kisértetektől rajzó éjfelen,
Ki egykor Őt is szemtől-szembe láttad.
Igyál kupámból s aztán jöjj velem.
Átvándoroltál másfél ezredéven:
Ez szép volt; hogyne lennék hát barátod
S hív kalaúzod az új pokolban.
S ha aztán kakaskukorékoláskor
Majd visszamégy s találkozol Vele,
Hogy elmondd néki e mái világot,
Csak annyit mondj: Dicsőség, Etele!
Aprít a kard még! s az együgyü pásztor
Él még ma is s ki akkor belehágott,
Nyomorult barmod is él örökké!
Majd visszamégy s találkozol Vele,
Hogy elmondd néki e mái világot,
Csak annyit mondj: Dicsőség, Etele!
Aprít a kard még! s az együgyü pásztor
Él még ma is s ki akkor belehágott,
Nyomorult barmod is él örökké!
