III. 1916 október
III. 1916 október
Mi lesz velünk? Óh tán mégse volt sok ez a szörnyű megpróbáltatás, kellett, ez a nemzedék is meghallotta hát nemzetünk, voltunk, igaz valónk elégikus himnuszát, ez a nemzedék is meglátta Magyarországot, ősi kútját, leglelkét, nagyságát, fájdalmát, szeretetét, szerelmét, a magyar lelket, amely Széchenyi István halálával jelent meg utoljára közöttünk. Mi lesz velünk? Merre megyünk? Megyünk e valamely biztos és határozott irányban? Kezd derengeni a távoli Európa. Mi lesz benne a szerepünk, meg fogjuk e találni utunkat? Nem elég élni; élni: nem élet. Az élet nem azért van hogy éljünk, hanem hogy éljük. Hol az a politikai ábránd, hol az a vallási, erkölcsi nagy ideológia, amelyet minden magyarnak be kell lélegzenie a levegővel?! Nekünk ahhoz, hogy a távoli Európa államában polgárok lehessünk, még nagy az utunk, mielőtt világpolgárok lehetnénk, meg kell tanulnunk szeretnünk egymást. Meg kell tennünk önmagunkkal szemben a kötelességünket. Hogy egyesülhetnének az erők, miben egyesülhetnének a gondolatok? Mi az ideálunk, mi a nemzeti, erkölcsi, gazdasági, kereskedelmi: egyszóval nemzeti ideálunk? Hol van az a jövőben, aki meghirdeti? Hol van ő, ki erősebb önmagánál, érzéseinél, megrettenéseinél, hol az a végzetszerű alak, akiben benne van népünk minden áldott ereje, ki maga a sors s ki a sors erejével s egyenes vonalával, meg fogja mutatni az új Magyarországot!
Svejc
