A tábori újságok jellemző tulajdonságai.
A tábori újságok jellemző tulajdonságai.
Mi a jellemzője ezeknek a tábori újságoknak? Az újságírás tudománya az alábbi általános tárgyi föltételekhez köti egy időszaki nyomtatvány újság-mivoltát: folyamatos megjelenés, a megjelenés nyilvánossága, a tartalom időszerűsége. A különleges feltételektől: a tartalom sokoldalúságától és az érdekesség általánosságától e tábori újságoknál bízvást eltekinthetünk, mert hiszen tárgykörük külső körülmények kényszerétől és spontán is meglehetősen korlátozva van.
Lássuk egyenként ezeket a föltételeket.
A folyamatos megjelenés feltételének különböző időközökben tesznek eleget a tábori újságok. Üzleti szempontból a legalkalmasabb megjelenési idő számukra a zsoldfizetés havonta háromszor ismétlődő alkalma. A sok elevenséggel és kiváló üzleti szellemmel szerkesztett „Népfelkelő” ki is használja ezt a természetes konjunktúrát. A többi lap közül minden hónap elején és közepén jelenik meg „A 16-os honvéd”, a „66-os Tábori Újság” és a „Ludwig baka”, minden vasárnap „A 30-asok”, minden szerdán a „Harminchetes Újság”, havonta egyszer a „Fokos”, míg pontosabb meghatározás nélkül időközönként lát napvilágot a „Négyes Honvédek Háborús Lapja” s a „Kilences Honvédek”.
A megjelenés nyilvánosságáról saját érdekükben gondoskodnak tábori újságjaink, mert ha egyikük sem magánvállalkozás, mindegyik ambicionálja, hogy minél nagyobb anyagi eredményt mutasson föl. A „Harminchetes Újság”-ot és a „66-os Tábori Újság”-ot leszámítva, e lapok tiszta jövedelme az illető ezred özvegy- és árvaalapját gyarapítja. Így hát mindegyiknek érdeke, hogy minél nagyobb példányszámban fogyjon. (Nem lesz talán mellékes felemlíteni, hogy a Kilences Honvédek első száma 40 filléres példány-ár mellett 716 korona 40 fillért jövedelmezett a jótékony célra.)
A szóban forgó nyilvánosság természetesen bizonyos korlátok közt mozog. Egy tábori gyalogezred létszáma a tankönyvek szerint 3–5000 fő, s legalább kétszer ennyire kell tenni a pótzászlóalj létszámát is. De a tábori újság nemcsak a katonák, hanem azok hozzátartozói közül is szedi olvasóit. „Aki apjáról, fiáról, testvéréről hírt, felvilágosítást akar szerezni, az fizessen elő” írja A 16-os honvéd előfizetési felhívása. Sőt „a front és az otthonmaradottak közti kötelékek” szorosabbra fűzésében a Kilences Honvédek első száma igen messzire megy, mert „gyárosok, kereskedők, iparosok figyelmébe” ajánlja, hogy „a Kilences Honvédek a legalkalmasabb lap üzleti és egyéb hirdetések közlésére. Nemcsak azért, mert a harctéren levők csak hirdetések útján szerzik be szükségletüket a hátországból, hanem mert a harctér olvasói az újságot mint érdekes és kedves emléket hazaküldik és azzal az ország minden részét elárasztják”.
Bár az előfizetés és a példányonkénti ár némelyik lapnál civilek számára drágább, mint katonáknak és egyes számok ára is elég magas (30 fillér és 1 korona 50 fillér közt), a népesebb pótzászlóaljjal rendelkező ezredek tábori újságjának elterjedtségét a jobb vidéki lapokéhoz hasonlíthatjuk.
Hogyan állunk végül a tábori újságok tartalmának aktualitásával? Ha eltekintünk attól, hogy létük a háború rettentő aktualitásához van kötve s ha személyi vagy egyéb, erőszakos okok előbb nem hatnak közre, a leszereléskor bizonyára megszűnnek, közleményeik megjelenésük időközéhez mérten eléggé aktuálisak. Vezet e téren a hektografált Harminchetes Újság, mely első helyen a vezérkar legfrissebb jelentését hozza. A Négyes Honvédek Háborús Lapja 1917. július 26-án hosszú tudósításban számol be a Kratochwill-katonaotthon július 22-én történt felavatásáról. Általában valamennyi lap, mint legújabb aktualitást közli az időközben történt előléptetéseket, kitüntetéseket, tisztek, önkéntesek és törzsaltisztek beosztásbeli változását, szabadságra menését, bevonulását, a megbetegedett, megsebesült és elesett tisztek és legénység névsorát stb. Egyebekben pedig novellákat, humoreszkeket, egy-két éves ezrednaplókat, csataleírásokat, harcászati ismertetéseket, orvosi és világpolitikai cikkeket közölnek. A külpolitizálás terén vezet „A 30-asok”, mely mindig külpolitikai vezércikkel kezdődik, míg a többi lap szerkesztői helyes érzékkel a katonát és embert behatóbban érdeklő cikkekkel töltik meg hasábjaikat.
A tartalom időszerűsége, általában mineműsége szorosan összekapcsolódik a lap szerkesztőjének, munkatársainak személyével és azzal a szellemmel, mely a legmagasabb parancsnok egyéni tulajdonságainak megfelelően a lapot kiadó csapatban uralkodik. Általában megállapíthatunk annyit, hogy e lapok többnyire a tisztikarok lapjai és a magyar vidéki középosztály társadalmi és szellemi életét tükröztetik vissza, már amennyire ez a fennálló körülmények közt lehetséges. Erős és puritán parancsnoki hatalom nyoma érzik a „Kilences Honvédek” hasábjain, ahol nemcsak az egyes cikkírók neve nincs fölemlítve, hanem a szerkesztő neve helyén is az áll, hogy „szerkesztik a harctéren levő 9-es honvédek.” Nincs megnevezve a szerkesztő személye a „Ludwig Bakán” sem, de egyes újságközleményekből kitűnik, hogy alapítója dr. Munk Arthur főorvos volt, aki Bruszilov 1917. évi nyári offenzívája alkalmával a szerkesztőség egy részével együtt orosz fogságba került. A mostani szerkesztő Garas Nándor tartalékos hadnagy. A 30-asok szerkesztője Kun László tábori lelkész („szerkesztőség az ezredparancsnokság színhelyén”), míg hadnagyi rangjelzéssel van kitüntetve a Négyes Honvédek Háborús Lapján Jámbor Lajos szerkesztő neve. Zászlósi rangban van a valamennyi lap közt legnívósabb Népfelkelő sok újságírói tehetséggel rendelkező szerkesztője, Gleichmann Sándor. Rang megnevezése nélkül szerepel szerkesztőként A 16-os Honvédon Kun Berci, a Harminchetes Újságon Vaska Géza s a Fokos-on mint ügyvezető szerkesztő Ketskés Győző. E nevek egy része olyan, mely már megfordult vidéki lapok hasábjain. De igen sok ismeretlen név is felbukkanik friss, élénk, ötletes dolgokkal és aligha csalódunk, ha e sikerült kísérletekből arra következtetünk, hogy a leszerelés után a hivatásos újságírás újoncainak száma igen meg fog növekedni.
