„Nyomatott ellenséges tűz alatt…”
„Nyomatott ellenséges tűz alatt…”
Van még egy körülmény, amely külön figyelmet érdemel a tábori újságok bibliográfiájában s ez a technikai előállítás. Legegyszerűbb külsőben, kézírásos kék hektografiával, négyoldalas irodai íven jelenik meg a Harminchetes Újság. A zászlóalj fennállásának évfordulójára 1917. október 27-én kiadott szám kivételesen „Déltirol egy ellenséges tűz alatt álló városában” nyomódott „összevissza betűkből, három éve rozsdásodó gépen”, míg „a bezúzott ablakon átsivít az októberi szél s a háztetőn ellenséges repülőkre lőtt srapnelek hüvelydarabjai kopognak”.
Kövön nyomódik, kézzel íródik a szintén négy oldal terjedelmű „A 30-asok”, míg gépírásos kőnyomatú lap a 20-30 oldal terjedelmű és sok rajzzal illusztrált „A 4-es Honvédek Háborús Lapja”. A többi aztán nyomdában előállított, gyorssajtón nyomtatott 12-24 oldalas újság. E tekintetben legközelebb áll a tábori jelleghez a „Népfelkelő”, melyet egy szűkebb hadtápterületi nyomda állít elő. (Az első számokat egy gyergyószentmiklósi, a későbbieket egy marosvásárhelyi nyomda.) A többi lapot az ezred hazájában, a pótzászlóalj állomáshelyén levő nyomda állítja elő, sőt a pécsi honvédek „Fokos” című lapját Budapesten nyomtatják egy kis külvárosi nyomdában. A felsorolt lapok közül némelyiken ugyan az a jelzés olvasható, hogy „nyomatott a …-ik gyalogezred tábori nyomdájában”, de elegendő egy pillantás e többnyire nagy csínnal kiállított lapocskákra, hogy az ember tisztában legyen a nyomdai jelzés fiktív voltával. Hogy mire jó ez? A választ megadhatják a nyomdászok, akiknek annyi bajuk van a szigorú s minden jövedelmi forráson kányaként rajtaütő adókivetési bizottságokkal és a szerkesztők, akik ezzel az ártatlan fogással megszabadulnak a polgári s a sajtóhadiszállási cenzúra ellenőrzésétől.
*
Társadalmi és lélektani szempontból milyen az az élet, melynek odavetett vázlatát a tábori újságok alapján megcsinálhatjuk és melyek azok az általános közös tulajdonságok, melyek a tábori életmód folytán a kint élő három és fél millió magyar polgártársunk sajátjává lettek?
Azt, hogy e kérdés elsőrendűen fontos, érdekes, hogy a közvéleményt minden tekintetben foglalkoztatja, bizonyítja a tárgyat kerülgető, egyre gyakoribb parlamenti és publicisztikai felszólalások tömege.
A legelső kérdés az, hogy e g y-e az a milliónyi ember valamiben, adott-e nekik közös lelket az a hosszan tartó együttélés, amelyben részük van? Egy egész emberöltő férfiterméséről van szó, a 18 éves gyerektől az 50 éves emberig minden faj vidék, társadalmi osztály, műveltségi fokozat reprezentánsairól. A tábori újságokból a sokféle szűrő miatt, melyen közleményeik átmennek, csak nagyon lehiggadt, nagyon felszínes képet nyerünk ugyan a front igazi lelkéről, de viszont nyomtatott dokumentummivoltuk megbecsülhetetlen alap megállapításaink számára.
