Ignotus: A politika mögül • Alkalmasok és alkalmatlanok

Teljes szövegű keresés

Ignotus: A politika mögül
Alkalmasok és alkalmatlanok
Wekerle Sándor doktor nem egészen kilenc hónapon belül harmadszor lett Magyarországnak választójogos miniszterelnöke. Azon a címen talán, hogy valami külön köze volna a választójoghoz? Nem. Inkább azon a címen, hogy sohasem volt köze a választójoghoz.
Ez egyúttal felelet a kérdésre, amit Andrássy a Wekerle alkalmatlansága felől felvetett. Wekerle megcsinálta a viccet, hogy úgy értse e kérdést, s megfelelő önérzetes gúnnyal feleljen rá, mintha Andrássy az ő, a Wekerle, abbeli alkalmasságában kételkednék, hogy ezt a mi ezer esztendeje fennálló és senkitől agyon nem igazgathatott hazánkat most ő igazgassa el. Holott Andrássy, kimondott szóval a Wekerle parlamenti alkalmatlanságára célzott. Hogy parlamenti felfogás, szokás, rend és erkölcs szerint alkalmatlan arra, hogy olyan vállalkozást vezessen, aminek elsőbb a tárgyhoz nem volt köze, majd viszont az ellenkezőjére volt elkötelezve. Ám kell-e mondani, hogy éppen ez a Wekerle doktor mostani miniszterelnöki kvalifikációja? S hogy ő azért alkalmas és nem alkalmatlan, mert nem – alkalmatlan?
Ez nem szójáték – ehhez az ügy túlságosan komoly. De megmagyarázni, látom, kell. A magyarázat ez. Parlamenti rend és erkölcs szerint a többség a parlament ura s ezzel az ország kormányzatára hivatott. A többségnek e kormányzó tisztje és kötelessége vállalására pedig a többség vezére: Tisza István gróf. Annál inkább, mert különben is kormányzásra, igazgatásra és vezetésre rendelt férfiú. Kormányzatának szelleme lehet elmaradt, meggyőződései lehetnek elfogultak, politikája lehet veszedelmes, sőt végzetes, de aki vallja e politikáját, annak vállalni kell az ő kormányzatát is. Hivatott a parlamenti kormányzásra, mert van politikája.
Aki azonban visszaretten e veszedelmes, talán végzetes politikától: ott van számára az ellenzék. Ennek, éppen a most legégetőbb dolgokban, más a politikája, mit a Tiszáé. S ezt a politikát Andrássy vezette. A gondolatot, melyben a parlament ellenzéki pártjai összeforrtak s mely egyben a parlamentet újra hozzáforrasztotta a parlamenten kívüli közönséghez, Andrássy vetette fel s ő tette parlamentképessé. Vezetése alatt a kisebbség, kisebbség létére, a közönség roppant többségét vezette, s bölcsessége és ügyessége belefogta a mérsékelt nemzeti politikába a tömegek forrongó és feszülő áramlatait. Ha a többség politikája veszedelmes az országra, kormányra lehet hívni a kisebbséget, olyan politikával, amelynek az országban többsége van. S a kisebbségnek vezére Andrássy Gyula ki hivatott a kormányzásra, mert, mint egyebek közt íme e nagy akcióval is bebizonyította, van politikája. Magyarország, sajnos, nem bővelkedik politikai tehetségekben. A parlamenten belül nincs sok, a parlamenten kívül is kevés mutatkozik. De végre is, ami a fontos: úgy a parlamenti többségnek, mint a parlamenti kisebbségnek van arravaló, kormányzásra való, miniszterelnökségre való, a saját politikája képviseletére és megvalósítására való vezére. A parlamentarizmus tehát, mely – a mi sajátos viszonyainknál fogva – a magyar alkotmányosságnak egyetlen igazi biztosítója, s egyben – a világ mai viszonyai közepett – a monarchikus gépezetnek egyetlen alkalma szellentyűje, kitűnően kezelhető nálunk. Ha a többség politikája kell: itt van Tisza István. Ha a kisebbségé: itt van Andrássy Gyula.
Azonban: azonban Tisza Istvánnak van politikája. Erős meggyőződéssel vallott saját politikája. Ez alkalmassá teszi arra, hogy parlamenti miniszterelnök legyen. De alkalmatlanná arra, hogy alkalmas miniszterelnök legyen. Vagyis olyan miniszterelnök, ki az ő miniszterelnökségét nem saját politikájához alkalmazza, hanem ahhoz, hogy az ő miniszterelnöksége semerre ne okozzon kényelmetlenséget és mindenre alkalmas végrehajtó legyen. Alkalmas miniszterelnök az, aki azon töri magát, hogy megcsinálja, amit mondanak. Alkalmatlan, aki azt magyarázza, hogy mit miért nem szabad s ahelyett mit kellene.
Ilyen alkalmatlan Tisza István, és szakasztott ilyen alkalmatlan Andrássy Gyula. Ő sem vállalkozó, hanem államférfi. Valaki, aki áll, amíg lehet, bukik, ha kell, de mindig a saját politikájával. És van ilyen saját politikája, amelyet mivel jónak és üdvösnek tart, egyéb vagy éppen ellenkező politikát rossznak és veszedelmesnek ítél. Nem azzal törődik, hogy kényelmes legyen, csak azzal, hogy hasznos legyen. Meg lehet vele állapodni, de alkalmazni nem lehet. Alkalmatlan.
Ez alkalmatlan férfiak helyett vannak alkalmasabbak. Például: akik olyan gyengék, hogy összeesnek, ha ragaszkodniuk kell valamihez. Vagy olyan hitetlenek, hogy nem ragaszkodnak semmihez. A dolog így rendben is volna, kivált ha ezek közt akad, mint Wekerle, aki valóban el is tud igazgatni egy országot. Csakhogy: amíg van parlament s van miniszteri felelősség, s a miniszter felel azért is, hogy nem tolja-e maga elé az uralkodó felelőtlen személyét, addig a parlamentarizmusban nem lehet megkerülni – a parlamentarizmust. Ugyanúgy nem, mint ahogy nem lehet beoltatni magunkat, anélkül, hogy az emberbe bele ne szúrják az oltótűt. Parlamenti miniszterelnökségre az kvalifikálja az embert, hogy van saját meggyőződése és politikája, melyet magával visz a kormányszékbe. Lehet valaki enélkül is miniszterelnök, de akkor nem élhet a parlamentarizmus kedvezményével. Lehet enélkül is politikát csinálni, s akárminő politikát, s akár másnap más politikát, mint amit előtte való nap, csakhogy ezt aztán nem lehet alkotmányosan hasznosítani. A kérdés úgy alakul ki, s úgy az ország, mint mindenki számára, kinek az országhoz köze van, hogy ki kényelmesebb miniszterelnök: az-e, aki ugyan kényelmetlen, mert csak a saját politikájára kapható, de ezért aztán helyt áll s ezt tudja is fedezni, vagy az, aki ugyan kényelmes s nincs vele semmi baj, de a parlamentben a mások kegyelméből él, az országban pedig a felelőtlen uralkodót tolja maga elé pajzsul? A pajzsról bizonyára lepattan minden, sőt sérthetetlensége kizárja, hogy bár sor is kerüljön a lepattanásra. De mi szükség erre, mikor van parlament, amely egyenesen erre való s erre rendeltetett?
Évtizedek óta Magyarországot oly súlyos és vergődő gond nem volt kormányozni, mint amióta a gondokat és tekinteteket meg akarják kerülni azzal, hogy nem juthat nálunk kormányra gondolkozó és tekintetes ember. Viharok háborgatják és rengetik a magyar épületet, s koronájától fundamentumáig villámoknak van kitéve. S mind csak azért, mert a jó isten tudja minő vélt hadiérdekből elrekvirálták, hogy úgy mondjam, a hivatott villámhárítókat, s próbálkoznak mindenféle egyéb pótszerekkel. Hiába, villámhárítónak nem való sem a törékeny porcelán, sem a hajlékony kaucsuk. Villámhárítónak kovácsolt vas való, platinafejjel.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages