Ady Endre: Két kuruc beszélget
“Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha semerre.
Sorsunknak sorsával már régen számoltak,
Már nem a mi dolgunk, hogy mi lessz a Holnap.”
“Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk.
Itt régik a bűnök, itt régik az átkok
S itt ujak a bűnök s itt ujak az átkok.”
“Igen, ha az ember igen erős volna.
Igy a szegény ember megmaradhat veszteg
Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket.”
Ennen-sziveikben lakik ellenségük.’
“Hurcolj engem testvér, az Isten trónjáig,
Ott is csak ezt mondom halálig, halálig.”
Látná, hogy ezeket keservesen mondom.”
‚Hát így lakik benned a jóságos Isten?’
“Hát hogyha jóságos, jőjjön és segítsen.”
Kuruc életünket megállván csináljuk,
Lehet hogy az Isten nem engedi vesztünk,
De már ne rohanjunk és ne lelkendezzünk.”