III.
III.
Nem mondja senki el neked, mi voltam
s te már csak annak látsz, mivé lekoptam.
Hisz én magam se nézek már a múltba.
s te már csak annak látsz, mivé lekoptam.
Hisz én magam se nézek már a múltba.
Fáradt, kopár nő, százgondú, sekély
már rég nem ír, csak sír s nem is beszél,
mert durva zaj lett hangjának zenéje,
már rég nem ír, csak sír s nem is beszél,
mert durva zaj lett hangjának zenéje,
ilyennek látsz, hajtása halvány búnak.
De aztán egyszer tebenned kivirúlnak
anyád régholt ifjú reményei.
De aztán egyszer tebenned kivirúlnak
anyád régholt ifjú reményei.
Az é n álmaim álmodod tovább
megnyilnak néked mind mind a csodák
anyád ifjú szemét kápráztatók.
megnyilnak néked mind mind a csodák
anyád ifjú szemét kápráztatók.
Ne mondja senki el neked, te éld át
az ifjúságom. Im ezt hagytam én rád
könnyes sorsomból sarjadó virágom.
az ifjúságom. Im ezt hagytam én rád
könnyes sorsomból sarjadó virágom.
