Lesznai Anna: Egyszerű nóta
A lombosat árnyasat, rejtőst a domb ölén,
Bizony mert én is lombos rejtős vagyok.
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.
Ő alszik és bűvös, de viselős izzó kehellyel,
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.
Erősek, szívósak, égnek tülekedőek,
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt,
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek,
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.
Borúlj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.
Mert hű ő szegény és nem tudja megmondani mi fáj,
Haj, tudni szólni a félénk szívnek nehéz.
Léptednek nyomán arannyal porzik az út,
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.