Havas Gyula: Éji órán
kószálni, várni, tán leszáll valami égi jó rám.
vagy meghasad a bús föld és pihenni zár magába,
vagy felszakad szivemből a dal, amely az égig ér fel,
vagy felhangzik a boldog íge, mely feloldozást hoz,
Ha felkiálthatnám, hej, fájdalmam a messze égig!