Lesznai Anna: Hazavágyás
Mért nincs más zöld mint a zizegő Ondova völgyé
Hol suhogó sarló nyomában a darázs duruzsolva száll?
Ott örömet lihegő dombon kemény makk cseperedik tölggyé
Ütemre tavasszal az ember illatos méntát kaszál.
Játszódó gyermekek futnak, visongnak ciripelő gyepben,
Gereblyés lányok inge: ingó fehér virág.
Meredek harmatos úton nyikorog a kocsi fékje,
A gazda csikaja torpan, fürjfi riadva rebben,
A föld zöld csipeje reszket, az ég kék sátora leng,
Völgyek citeráján feszülő sugarak húrja peng
Fellegek hátán tapodva a nap magasra hág.
Falúvég, forduló, kútgém, pocsolya, fürdő kacsák,
Akácos illatos árnya, nyújtódzó topolyák
Már pirkad a templom tornya, rőt csőrrel fúródik az égbe,
- Óh! Mennyek lelketlen derűje, fekete lombú fák!
Dudvás kiskert kebelében kirívón kacag a mák.
Hunyorgó viskók lesnek, a fahíd dobogva reszket.
Hazairamló szívem, gyermeki futásnak eresztlek.
Egyszerű vágyak rátok szomjazva vágyom
"Friss vizet szeretnék inni" "Harapni foszlós kalácsot"
"Heverni estvétől délig levendula illatos ágyon"
"Este a fenyves alatt, hol fütyülnek vidám pirókok
Csókolni akarok váltig sok kerek jóllakott csókot"
Igy van ez rendjén: ősszel drágábbak a kertek
Ha bimbós kacajjal a nyárnak megtermő ölében hevertek.
Jaj szomjasan futnék feléd - de ime döbbenve megállok:
Ki a kurta rokolyás kövér gyermek? kik a furcsa leányok?
Szép sorban virító varázsos fasorrá verődtek.