III.

Teljes szövegű keresés

III.
Nincs lámpa a kocsinkban. Robogó, robogó, világtalan éjjel.
Az a prémes úr, Vajtán aki fölszállt, jól fésült úri szakállal,
egész uti gyertyakészletet vett elő, tartóval, kis tállal,
lassan bontotta újságlapját széllyel
annexiós kéjjel - uszító lap volt, háborus vezércikk,
szinte láttam kezéről csöpögni a vért -
oly büszkén élvezte gyertyás fölyényét, hogy az ember félt
maga bölcsét olvasni az ő fényénél - inkább az utolsó élcig
türte hallani minden szavát az utasoknak, üzletről háborúról,
türte rabon a lélek: mert nem volt menekvés - a gyertyavilág
csak megszükítette a mindenséget - a puszta fák
kivül rekedtek - halottuk hogy csikorogva surol
a kocsik kereke - de ezenkivül semmise hatolt
ide kivülről - csupán a kerék, a kerék zakatolt,
és néha, ha megsimitottam keztyümmel az ablak sárga ködét,
láttam derengeni hóban a messze sötét
téli mezőket - míg egyszerre egy szemben robogó
vonat elcsap minden kilátást - zökken - megáll… - mi is zökkenünk -
megállunk mi is. A prémes úr hirtelen elfujja pislogó
gyertyáját (kiszáll) - és mi váratlan sötétbe hökkenünk.
Most jobban érzeni a hideget. A kocsi nincs fűtve. Fázik a láb.
A szemközti vonatban katonák dalolnak. Ökörbőgés messze.
Nagy csuklyás alakok a kerekeket kalapácsokkal kongatják alább,
s kis ijedt gondolatok surrannak szanaszét a baljósló neszre,
gondolatok, hogy mik is vagyunk, és hova is megyünk,, és mi vár reánk,
mi vár reánk otthon - ó milyen furcsa is hogy itt vagyunk, távol!
Idegenek közt! - és kedveseinket Isten tudja már, hol,
hol viszi és hova viszi a vonat, mely lökdösődve ráng
a téli mezőkön - mily fagyos mezőkre rángatja és milyen
célok szerint - kinek a céljai szerint - mert rabok
vagyunk valamennyien - ó Istenem, ha valamennyien
eggyüvé ülhetnénk még egyszer akik szeretjük egymást, szegény de nyugodt
házakba, kiki maga szeretteivel együvé ülhetne élni nyugodt
halálig mint jámbor állatok - de ez nem volna talán
fontos az ily jól fésült szakállu uraknak akik gyertyájuk szokott
fényével szükítik maguknak a világot hogy semmi talány,
semmi sötétség ne maradjon, hogy ne lássák a téli mezőket
és ne gondoljanak arra, hogy mi van ott - mi van messze a téli
mezőkön - ó Istenem, ha még egyszer eggyüvé ülhetnénk élni
kiki azokkal akiket szeret s nem hagynánk el soha őket!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages