Környey Zoltán: A tánc
kedves, fehér s szines ruháju
nevető lányok, asszonyok
és friss parázs a kandallóban.
boldog, édes, kényes ütemje,
piruló arcok, tárt szívek
és minden ajkon ének, ének.
karok félve, titkon ölelnek,
mint kandi gyermek nézem én
és boldogság fáj a szívemben.
vinne, vinne forró körökbe…
(de egy sóhaj, amely miatt
ah nem tudom megnyitni számat.)
lehunyt szemmel felinni édes
lányok hajának illatát,
a tánc… forogni, szállni benne.