Környey Zoltán: Randevún
Környey Zoltán: Randevún
A lassú víznél hogy vártalak téged:
a ködben a sok lámpa fázva égett,
a hídon át jött a hideg December…
a szájamon tegnapi csókod égett.
a ködben a sok lámpa fázva égett,
a hídon át jött a hideg December…
a szájamon tegnapi csókod égett.
A villamosok csilingelve mentek,
kocsisok száján szálltak szelid szentek,
kerék csikorgott, csattogott az ostor
és a kezemben virágok pihentek.
kocsisok száján szálltak szelid szentek,
kerék csikorgott, csattogott az ostor
és a kezemben virágok pihentek.
És elgondoltam, hogy az én szobámba
a tűz mesél és alszik most a lámpa
s a pengő húrok néma zongorámon
és szívem titkos álmukat kívánta.
a tűz mesél és alszik most a lámpa
s a pengő húrok néma zongorámon
és szívem titkos álmukat kívánta.
És nem jöttél… a hold furcsán mosolygott,
mindenki érthetetlen szókat mondott,
a tagjaimban átfázott a vérem
s az estharang oly szomorúan kongott.
mindenki érthetetlen szókat mondott,
a tagjaimban átfázott a vérem
s az estharang oly szomorúan kongott.
