Babits Mihály: Szüret előtt
egy-egy vörös levéllel néha tarka,
édesen lankad, érve csüggedő,
kékes fürtjével a nemes kadarka.
mint szenvedélyes szerető vad ajka, -
s várakozásban ég a hegytető,
s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.
benn a présházban locsolják a kádat -
ó méla napfény, lankadt dajkaság!
jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,
és halkan nyisd a Pince ajtaját!