Sárközi György: Szeptemberi eső
S ömleszti egyre a nehéz vizeket:
Nedves, hideg, csúf égi izenet.
Csorog a ködszinű, bús, sűrű lé,
Rosszkedvvel kavarog, hull, hull lefelé.
Lefetyelése, lármás lotyogás,
És minden oly lucskos, sötét pocsolyás.
Üljünk a sarokba, hol senki se lát
És búsuljunk, hogy mily bús a világ.
Morog be az ablak vizes üvegén
És félve összebujunk: te meg én.
Nincs semmi baj már, énnékem elég
Érezni tested gyengéd melegét.