I. (A templom)
Éjszín kövekből épült s áll kevélyen.
Madár se jár ott, szél se fú soha.
Takarják vad fák sok konok kövét,
Mérges bokrok közt áll örök sötéten.
(S a lelke ez) mert mind berakta fallal
Az Épitő az ablakok közét.
Nem ostromolja senki istenét
S nem kérleli itt olvadó sóhajjal.
És nem szennyezi semmi ember-érzék
A szentély szűz, öröktől zárt terét.
Lágy színük, mely az árnnyal elvegyül
S takar mindent az örökös sötétség.
Mely Messiásnak jövetelét várják?
Micsoda isten él itt egyedül,