Gyulai Márta: Sikabonyi Antal: Az alkotó lélek és a háború
Gyulai Márta: Sikabonyi Antal: Az alkotó lélek és a háború
Egy maréknyi kézenfekvő meggondolást dagaszt kis kötetté Sikabonyi Antal “Az alkotó lélek és a háború” címen. Jókaival ő is belátja, hogy a háború csak valaha volt hálás téma, nem kívánja a művésztől, hogy gyűlölködést szítson és az amúgy is hathatósabb eszközökkel támogatott hazafias felbuzdulást, hogy a dobpergés serkentésével hasson. De a háborús szenvedésnek valami nagy, tiszta, monumentális kifejezését – csodálkozva – hiába keresi. A népköltészetben ennek okát az eszmények hiányában, a műköltészetben az élétől fosztott, mert elnyújtott szenvedés sokféleségében, belső meghasonlásban látja, mégis – csodálkozik és századunkat a középszerűség századának hajlandó nevezni, amiért a zenéjében sem találja azt a “glorifikálást, megbékítést, vigasztalást” (ami szerinte legméltóbb feladata annak), – amiért nem ismeri, legfeljebb hazudja a feloldó, felmagasztaló, valójában mindig belenyugvó harmóniákban megkönnyebbülést, a Beethovenek és Chopinek valósággal-érintkezéstől tisztult hangjait!
Pedig Sikabonyi a háborúhoz való viszonyunknak már a pulzusát tapintotta, mikor észrevette, a tábori újságok kínrímein túl, a trágár, duhajkodó népdalok őszinteségét. De aki bizonyításra szorulónak hiszi, hogy a versbe szedett újságcikk még nem költészet, aki a jövő kritikusát olyan naivnak képzeli, hogy azt gondolkodóba ejthetik az első háborús napok pléhhangjai, aki Babits Mihály erőteljes “Húsvét előtt”-je mellé, mint a háború legkülönb versét Kozma Andornak egy lamentálva elmélkedő, igazán közepes karácsonyi krónikáját állítja és míg (a nyitott kapukat döngetők örömével) oldalakon keresztül fejcsóválva idézgeti néhány stréber versfaragványait, a legújabb háborús líra fölötti megbotránkozásának még magyarázatára sincsen szava, annak a látása nem elég tiszta, hogy a cenzúrás produkciók tömkelegében megismerje a háborús keserveket legőszintébben kifejezőt.
A háborúnak komolyító hatását várja a művészetekre, elfejlődést a szkepticizmustól, befelé nézéstől, egyenesség felé törekvést, általánosságokhoz fölemelkedést, de íme mindezt a mesén keresztül!
Végső konzekvencia levonásoktól irtózó gondolkodásmód ez, laza logikájú, mindig óvatos, félgondolatokkal a pártok közt elhelyezkedő, nehézségek elől kitérő, nagyon könnyű fajsúlyú.
