Kassák Lajos: Gyilkosok
Kassák Lajos: Gyilkosok
Éjjel két balkeze kongatta az eszükbe.
Az éjjel! s báva szemükből zölden kinyujtóztak a lángok.
Egy zimankós számember még gerincükre posztolta a terhét,
de a házak csöndesen fölásitották előttük a torkuk
s tarisznyás zsebeikben muzsikáltak a kések.
Sárga kontyaikat a lámpák most beleoldozták az egysikú sötétbe.
Imádkozón és káromkodón: Isten! s dús szagok a jó ismeretlenből.
A gyomruk, mint valami megbokrosodott demagóg
bolondul az eszükre ugrott
s a hold könnyű ezüstgyeplőt vetett a markukra.
(Képzeld el a hangfogós palotákat dunyhás, jószagú ágyakkal,
amelyekben nagy, vörös csokorral a mellükön már terülnek a holtak!)
Még nyalogatták a görcsös ujjaikat
mikor rájuk reflektorozott a hajnal
s árva fejükben egyszerre meggyulladt a rémület.
Nevetni akartak: de siettükben kicsorbult a nyelvük.
Futni akartak: de lábaik előtt falbaágaskodtak az utak.
S mind, mind, akik a tiszta reggelből szembejöttek velük
Kilökött homlokukon észrevették a fekete keresztet.
Az éjjel! s báva szemükből zölden kinyujtóztak a lángok.
Egy zimankós számember még gerincükre posztolta a terhét,
de a házak csöndesen fölásitották előttük a torkuk
s tarisznyás zsebeikben muzsikáltak a kések.
Sárga kontyaikat a lámpák most beleoldozták az egysikú sötétbe.
Imádkozón és káromkodón: Isten! s dús szagok a jó ismeretlenből.
A gyomruk, mint valami megbokrosodott demagóg
bolondul az eszükre ugrott
s a hold könnyű ezüstgyeplőt vetett a markukra.
(Képzeld el a hangfogós palotákat dunyhás, jószagú ágyakkal,
amelyekben nagy, vörös csokorral a mellükön már terülnek a holtak!)
Még nyalogatták a görcsös ujjaikat
mikor rájuk reflektorozott a hajnal
s árva fejükben egyszerre meggyulladt a rémület.
Nevetni akartak: de siettükben kicsorbult a nyelvük.
Futni akartak: de lábaik előtt falbaágaskodtak az utak.
S mind, mind, akik a tiszta reggelből szembejöttek velük
Kilökött homlokukon észrevették a fekete keresztet.
