Augusztus 3.
Augusztus 3.
Most megértem a tűzoszlop regéjét, amely után bizakodva vándorolt Isten választott népe. Előttem feszül dereka, ha régi fenyőtörzsek közt botorkálok, a málna-cserjék közül arca nevet ki, mint a sellő, ha a tóban úszom, úgy jár előttem a vízpadozaton lebegve, mint Jézus tanítványai előtt, a szélben hajladozó ág az ő integető karja, ha mókus-iram nyomán reccsen az avar, az ő lába volt, a meleg déli szél mohó csókja az ő vágyban rebbengő lehellete, a rét fölött táncoló átfűlt levegő az ő alakját szivárványozza elém, a fejem mellé gyűrődő párna-csücske az ő drága izzó feje, ha valaki halló-t kiált a sűrűben, tán ő hív engem. Banális és gyötrő varázs.
