Lengyel Menyhért: Sándor Imre: Boldogság
Lengyel Menyhért: Sándor Imre: Boldogság
(Novellák, Pallas kiadása)
Nálunk majdnem minden író a novellán kezdte (csak most kezd érni a regény vetése, most jönnek majd a kitartó erős legények, akik mindjárt nagy lélegzetet vesznek s egész zenekarral dolgoznak), – s ez a formás sárga kötet is, mely egy új írót mutat be, novellák gyűjteménye… Ha nem tudnék az íróról semmit, akkor is feltűnne, hogy milyen érettség van benne s az állandó hevületet, mely úgy tüzeli az ifjú költők fantáziáját, mint a kazánfűtő a mozdonyt, mennyire formába tudja szorítani s mily ökonomikusan használja a novella témái számára. Mert mint minden fiatal ember, elsősorban témákat tud, kigondol egy helyzetet, egy alakot, – történetet s azt formálja, avval játszik, – a nagy belső tűz, – a megindulás, a valódi életérzés még nem jelentkezik elementáris erejében, – csak az lep meg, hogy némely titkos dolgokról mily jól van értesülve, mily tisztán jegyez fel tüneteket, melyekről csak élményeken keresztül lehet tudomást venni. Különben a könyv nem foglalkoztatna túlságosan. Korrekt bemutatkozás, kitűnő készültség.
De az új íróban biztosan több van. Véletlenül ismerem egy kis darabját – kéziratban. Címe: “Játék a tűzzel”. Előbb vagy utóbb majd előadják s akkor fog róla igazában kiderülni, hogy milyen eredetiség, jó emberlátás s imponáló önállóság van benne.
Ebben a meg nem jelent s elő nem adott színdarabban melyről – nem tehetek róla, sokkal szívesebben beszélek, mint a megjelent novellás kötetről, olyan póztalanul s kitűnő ösztönnel követi a sokrétű egyéni tulajdonságok s a felette változatos élet cikk-cakkos útjait, s olyan magáról megfeledkezett őszinteséggel ír, s ha nem is fogalmazásban, de módszerében annyira új és érdekes, hogy nagy jövőt tudnék neki jósolni – ha megmarad a maga útján, s nem pártol át a kényelmes és tetszetős sablonhoz. Erre van némi hajlama, s ez a novellás kötetből derül ki, melyben egészen jó dolgok mellett ügyes, jól megírt újság-elbeszéléseket találunk.
Egészen jó dolgok – mondja az ember, a könyv olvasása közben, míg rá nem akad arra az elbeszélésre, mely végképp a Sándor Imre javára billenti a néha ingadozó mérleget. “Az intéző” című novellára gondolok, mely maradandó nyomot hagy az emlékezetben. Itt nem a témával foglalkozik, hanem egy ember alakjával, benső történetével, asszonyához való viszonyával, s ezt kevés szóval oly plasztikusan érezteti s a jó író olyan tárgyilagosságával állítja elénk, hogy nem lehet semmi kétségünk többé: nagyon tehetséges és sokat várhatunk tőle.
