GYULAI MÁRTA: WILDE OSZKÁR: A NÉPSÉG FILOZÓFIÁJA
GYULAI MÁRTA: WILDE OSZKÁR: A NÉPSÉG FILOZÓFIÁJA
(Fordította Hevesi Sándor)
Alapjainkban mindnyájan egyformák vagyunk - ebből a belátásból származó első csalódott megütközés nyilvánulása a Wilde Oszkár szkepszise. Egyformák vagyunk. A helyzet reménytelen. Nem érdemes analizálni, csak ráakadhatnánk a tettek közös ösztönmotívumaira, közös és közönséges valódi életre, mindennapi piszokra, nyomorúságra, tendenciára, vezércikkre - mondanivalóra. Az egyszerűsítés elve csődöt mondott. Maradjunk a felszínen, a látszat dús. Halott ornamentum és kitalált görögtűz, súlytalan szellemesség és szavak keltette érzések, felindulás a felindulásért, önkény: művészet. Letelepedés valami minden jóból összeválogatott világban, ahol felelősség nem zavar, rokonérzet nem vakít: a passzív szemlélődő áll mindenek felett. - És ezen a ponton inog meg az egész építmény: Wilde Oszkár maga látja legtisztábban a passzív szemlélődő pártatlan ítéletének értéktelenségét, minden alkotás szükségszerű egyoldalúságát! Az első elszakadás a naturalizmustól Fantázia-országot valami irdatlan Kánaán és El-Dorádonak képzelte, föltétlen elszabadulásnak az élettől, nem látta annak éppen túlzása és kritikai kiválasztása szabta határait, a belülről determináltak parancsolóbb egységét. Meglepni akar az idegenségével - de a művészet sohasem lephet meg, csak megrázhat, ébreszthet, aminthogy az "álarc" is a művészetben igazabb arc csak és a "hazugság" jellemzőbb valóság.
Alapjainkban mindnyájan egyformák vagyunk. - Kiindulva innét ma nekünk más konzekvenciák adódnak. Lebontva az egyéniség határait, összefogni a meztelen egyformaságban, az egy örömben és egy kínszenvedésben, vagy az egyformaságon keresztül utat törni a vállalt lényünk felé, de nem lehet az tetszés szerinti mellékvágányok kitaposása, kiépítése lehet csak valamely az élettől félbenhagyott útnak.
