SÁRKÖZI GYÖRGY: BELÜLRŐL
SÁRKÖZI GYÖRGY: BELÜLRŐL
Hiába borul az éj, a fátyolos özvegy, fölémbe,
Bennem ezer lidérc él s örök a világosság.
Bennem ezer lidérc él s örök a világosság.
A sötét templomok hiába roskadnak össze,
Bennem az orgonák zúgása még egyre fénylik,
Bennem az orgonák zúgása még egyre fénylik,
S ha elszáradnak az erdők végig a világon,
Akkor is körülleng engem illatuk édessége.
Akkor is körülleng engem illatuk édessége.
Mert nékem több föld s több táj az ismerősöm,
Mint mennyit gőzösökkel beutazhat az ember,
Mint mennyit gőzösökkel beutazhat az ember,
A világok bennem több szabállyal forognak,
Mint ahogy a tornyok nagy távcsövei előtt, az űrben.
Mint ahogy a tornyok nagy távcsövei előtt, az űrben.
Énbennem él s fészkel az Ismeretlen
S ragyogó szárnyaival lelkem csapkodja szünetlen,
S ragyogó szárnyaival lelkem csapkodja szünetlen,
Énbennem robajjal zuhog a Vágyak vízesése
S a Képzelet tűzvésze soha ki nem alszik.
S a Képzelet tűzvésze soha ki nem alszik.
