TELEKES BÉLA: ADY EMLÉKÉNEK
TELEKES BÉLA: ADY EMLÉKÉNEK
Ravatalához én nem mentem el,
De messze magambarogyva vele voltam,
Mint rég, mikor útja először tűnt dicsőnek,
Mikor árván járt még rajta s megcsúfoltan…
De messze magambarogyva vele voltam,
Mint rég, mikor útja először tűnt dicsőnek,
Mikor árván járt még rajta s megcsúfoltan…
Mikor első szent nagy átkai miatt
Gazok, kontárok, bárgyúak világa
Riadt-sután tört rá hurrogással,
Mint holmi garázda garabonciásra -
Gazok, kontárok, bárgyúak világa
Riadt-sután tört rá hurrogással,
Mint holmi garázda garabonciásra -
S az égszakadást s a földindulást,
Mit megjósolt e romlottság honának,
Az ő bélpoklos agyrémeül gúnyolták
S szemforgató cécókon vesztéért zsolozsmáztak -
Mit megjósolt e romlottság honának,
Az ő bélpoklos agyrémeül gúnyolták
S szemforgató cécókon vesztéért zsolozsmáztak -
S mikor én már régen elkárhoztam itt,
Lélekvesztőn suhanó álmok evezőse,
("Magányosutú szent sajkás" - írta rólam…)
Ki őt féltettem: jaj, ha ő sem győzne!
Lélekvesztőn suhanó álmok evezőse,
("Magányosutú szent sajkás" - írta rólam…)
Ki őt féltettem: jaj, ha ő sem győzne!
S jaj, ha hiába minden új csodatűz,
Az új szépségek harcbadalolt igéi
S az ő szigetét is, pompázó új világát
Elönti majd szennytengerével a régi!
Az új szépségek harcbadalolt igéi
S az ő szigetét is, pompázó új világát
Elönti majd szennytengerével a régi!
S hogy népének megölt lelkiismeretét
Mégis föltámasztotta csodatagadó korban,
Bár maga sem hitt már megigazulásban
De megharcolt érte mindeneknél jobban…
Mégis föltámasztotta csodatagadó korban,
Bár maga sem hitt már megigazulásban
De megharcolt érte mindeneknél jobban…
S hogy mindsűrűbben nyüzsögte körül
Szent harca hatalmán élősködő korcshad,
S hogy dicsőségét is már megutálta,
S titokban mindmagányosabbá roskadt…
Szent harca hatalmán élősködő korcshad,
S hogy dicsőségét is már megutálta,
S titokban mindmagányosabbá roskadt…
S szétzúzott ős bűnök omladékaiban
Hogy igazuló népét is veszni látta
S magát a bedöntött börtön Sámsonának
S keserű diadallal omlott a halálba…
Hogy igazuló népét is veszni látta
S magát a bedöntött börtön Sámsonának
S keserű diadallal omlott a halálba…
S nagy fénylő szeme hunytán, hogy már tudta tán,
Kik voltak hívei a legigazabbak,
Kik szépért-jóért hühótlan vivódva
Hiába éltek itt s hiába halnak…
Kik voltak hívei a legigazabbak,
Kik szépért-jóért hühótlan vivódva
Hiába éltek itt s hiába halnak…
Mint fényes-gyászos egész életén
Mindmesszebb tőle egyre vele voltam,
Élőhalott én a holtan is élőt
Úgy gyászolom őt tán mindeneknél jobban.
Mindmesszebb tőle egyre vele voltam,
Élőhalott én a holtan is élőt
Úgy gyászolom őt tán mindeneknél jobban.
Örökké élhet száz dala, - korcs vigasz!
Hadd élne ő maga, most hadd élne ifjan!
Ő még tán tudna oly csodadalt dalolni,
Hogy átvert szívű népe föléledne a sírban!
Hadd élne ő maga, most hadd élne ifjan!
Ő még tán tudna oly csodadalt dalolni,
Hogy átvert szívű népe föléledne a sírban!
Vagy ő sem? Örök itt az átok, a gyász?
S emlékét is csak zord végzet magasztalja:
Világrengésben megállt igazának
Döbbentő, istenítéletes hatalma?
S emlékét is csak zord végzet magasztalja:
Világrengésben megállt igazának
Döbbentő, istenítéletes hatalma?
Óh, száz világomláson, minden sírok felett
Nem ül-e az élet örök nászt, - a csókok miriádja?…
Óh, van-e, lehet-e sír, hol nemzet elsülyedjen?
Mi int, ha az ő emléke nem, örök megifjulásra?
Nem ül-e az élet örök nászt, - a csókok miriádja?…
Óh, van-e, lehet-e sír, hol nemzet elsülyedjen?
Mi int, ha az ő emléke nem, örök megifjulásra?
Fojtott epedése üdvért szeretetért,
Ne engesztelne le róla mindent, a mi zordon?!
Oly édes fiu arca volt, istenülten diákos…
Szilaj fiatalság, démoni s arkangyali sorson…
Ne engesztelne le róla mindent, a mi zordon?!
Oly édes fiu arca volt, istenülten diákos…
Szilaj fiatalság, démoni s arkangyali sorson…
Sorsában a mi gyász volt, az mind csak a mienk,
Kik őt itt eltemettük, megtörtek a megtörtet…
De jön, jön az ifjú szilaj szívek új s új nemzedéke
S bizonyságot tesz róla, hogy nem hiába tört meg!
Kik őt itt eltemettük, megtörtek a megtörtet…
De jön, jön az ifjú szilaj szívek új s új nemzedéke
S bizonyságot tesz róla, hogy nem hiába tört meg!
Kihúnyt vulkánszívének rettegve csodált tüze
Nem lobbant el, - napként ég időtlen időkbe szakadva…
S örök nagy távolából mindáldóbb ragyogást szór
Akárcsak a mennynek éltető, bár iszonyú tüzű napja…
Nem lobbant el, - napként ég időtlen időkbe szakadva…
S örök nagy távolából mindáldóbb ragyogást szór
Akárcsak a mennynek éltető, bár iszonyú tüzű napja…
…A szobra -, a szobra ne, óh ne legyen komor!
Igézzetek csoda márványt csoda szerelembe -
Ifjan szép Adyarcuvá, mintha égi üdvbe,
Nem is a poklok gyötrelmein át merengne.
Igézzetek csoda márványt csoda szerelembe -
Ifjan szép Adyarcuvá, mintha égi üdvbe,
Nem is a poklok gyötrelmein át merengne.
