MARKÓ UTCA
A szomszéd házba, fiaim,
Most ültök be az iskolapadba,
Most rakjátok ki a könyveiteket,
S míg játszadoztok - ujjé! - kacagva,
Én láthatatlan ülök veletek
És figyelek rátok a kathedrán…
És visszasétálok az én iskolámba.
Tanúlnak itt is. És csengetnek itt is
Ébredőre és éjszakára.
Ilyenkor aztán elkomorulok…
De közben, úgy érzem, hogy velem itt
Csak tréfálgatnak s játszanak talán.
S a körsétán gyerekpuskákkal
Ti álltok őrt a börtön udvarán.