1914.
1914.
Loósz István: Ady Endre lírája tükrében
Szabadka, 1914. 94. szám
Talán egyetlen költőről sincs annyi ellentmondó vélemény, mint Ady Endréről. Költészete körül két véglet harcol egymással, s egyik sem indokolja meg igazán, hogy mire építi magasztalást vagy kicsinylését. A szerző végigkalauzolja olvasóit Ady Endre gondolatvilágán és érzésvilágán, szól költészetének feltűnőbb vonásairól, hazafias és szerelmi lírájáról, istenes és halálköltészetéről, szimbolizmusáról, nyelvéről, verseléséről. Dicséri Ady költői tehetségét, de sok rosszalló észrevételt is tesz rá. Például szerelmi líráját a beteges érzékiség hajtásának fogja fel. Egyik fejezetében Ady és Nietzsche viszonyát fejtegeti. Adynak a Menekülő Életben és a Magunk Szerelmében mutatkozó higgadtabb életfilozófiája – szerinte – részben Nietzsche hatására vezethető vissza. A költő lelki fejlődésében és világfelfogásában sok a nitzschei vonás.
Vértesy Jenő bírálata
Irodalomtörténeti Közlemények, 1914. évfolyam
Loósz Istvánt megszédítette a reklám dobja és trombitája, az értelmetlenség zűrzavaros áradata. Tanulmánya nem elégíti ki az olvasót. Ady Endre megítélésénél elsősorban azt kellene megállapítani, mennyi benne az idegen hatás, sőt az egyenes utánzás, mert aki ennyire keresetten és kimondottan akar egy kívülről jövő irányt meghonosítani, azt nem elég önmaga tükrében vizsgálni.
Névtelen bíráló
Ady Endre: Ki látott engem?
Vasárnapi Újság, 1914. évfolyam, 10. szám
Ady Endre rendkívüli intenzitással éli magyar fajának életét. Elsősorban a magyarság sorsa foglalkoztatja. Szenvedélyesen viaskodik a feudális uralommal. Ijesztő képet fest a magyarság jövőjéről. Komor hangja emlékeztet az ótestamentumi prófétákra.
(A bírálatot Schöpflin Aladár írta)
Kárpáti Aurél
Ady Endre: Ki látott engem?
Új Nemzedék, 1914. évfolyam, 19. szám
Ady Endre magyarsága igaz magyarság, politikai versei megkapóak, de a pártember hangját a poéta rovására hallatja. A költő, aki minden héten két-három aktuális verset ír, elfárad és önmagát ismétli. Káprázatos kincseket vált föl aprópénzre múlékony értékű programversek kedvéért.
Ignotus: Új kötet Ady
Nyugat, 1914. évfolyam
A Ki látott engem? dicsérete. Az új kötettel Ady Endre képe nem másul meg, csak szépül. Most már teljesen kifejezve jelenik meg a szerelmes Ady és a politikus Ady.
Móricz Zsigmond bírálata
Nyugat, 1914. évfolyam
Ady Endre – amint a Ki látott engem is mutatja – a kardos magyarok, az ősi magyar urak ivadéka. Aki ezt a költőt meg akarja érteni, annak benn kell élnie a magyar fajnak évezredes vadonában. Ady Endre magában hozta az egész múltat és bizonnyal az egész magyar jövőt is. Fajtájának ő a legjellemzőbb költője.
Jász Oszkár: Egy verseskönyvről
Világ, 1914. évfolyam, 40. szám
Vezércikken ünnepli Ady Endrét új kötetének megjelenése alkalmából. “Ma húsz-harmincezer ember olvassa, érti és várja Adyt, az ő működését felülemeli az esztétikusok és irodalmárok vitáin s prófétaszerűvé is teszi költői misszióját, melynek megértése kulcsot ad az eljövendő magyar dolgok sejtéséhez. Ő ma az Új-Magyarország lelkének legmélyebb és legtisztább költői beteljesedése”.
