Sárközi György: Valaki hí
Látom a távolban, látom, amint
Hivogatóm, halavány keze int.
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.
Értem küldi, – de ez sem elég, –
Illatos, bódító leheletét.
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.