ROZVÁNYI VILMOS: ÚJ KULTÚRA
ROZVÁNYI VILMOS: ÚJ KULTÚRA
(Futurista, expressionista és kubista festészet. Írta: Hevesi Isván. G. Apollinaire-nek a Kubizmusról írott festészeti tanulmánya. Fordította: Dénes Zsófia). Guillaume Apollinaire: "A tisztaságot szemlélni annyi, mint az ösztönt megkeresztelni, a művészetet megemberíteni és az egyéniséget isteníteni."
Ez a hármas etikai tendencia: az ösztön megkeresztelése, a művészet megemberítése és az egyéniség istenítése volt a belső tartalma annak a nagy paganizmusnak, mely a reneszánsszal indult meg a dogmatikus krisztiánizmus ellen. A reneszánsz művészet nagy pogányságát a reformáció buktatta el akkor, mikor a képeket és szobrokat kizárta a templomból. Mikor kizárta a "hívők" kegyeiből faragott képeket, "az isteneket" azaz a megkeresztelt ösztönt, a megemberített művészetet és a megistenített egyént. Éppen emiatt - a reneszánsz paganizmusának elbuktatása miatt, - nevezi Nitzsche a reformációt "bugrisdühöngésnek a kultúra fölött". A reformáció volt az a reakció, mely a művészetben a világszemléleti bukást előidézte, úgy hogy a művészet elvesztette egészséges etnikai tendenciáit, királyi és úri udvarok felületes etikettjébe demoralizálódott, a kép ahelyett hogy "új alkotás viszonyát fejezte volna ki az új alkotóhoz", - úgyszólván - hálószobák és ebédlők rendeltetését kifejező dekoratívummá züllött. Később nemcsak etikájában, hanem a művészi kifejezés eszközeiben is teljesen elértéktelenedett és eljelentéktelenedett.
A művészi kifejezés eszközeinek tisztaságáért való forradalmat a naturalizmus kezdi el. A dogmatikus képzőművészeti formák felbontása: ez a naturalizmus. A művészi kifejezés tiszta eszközeinek keresésre: tehát analízis. Az a roppant dekomponáltság, melyet a naturalizmus teremtett a képzőművészetek terén a későbbi fejlődés folyamán a tiszta művészi egység, a tiszta szintézis azaz egyszerűen: a forma és a tartalom harmóniája felé igyekszik. A mai scholasztikus irányok (impresszionizmus, futurizmus, expresszionizmus, kubizmus) azonban még mindig csak analízisek a tiszta művészi egység keresésére, még mindig csak az eszközök és a hangulat pillanatnyi egyezségei (álharmóniák) és nem tiszta színtézisek, nem a forma és a tartalom harmóniája (azaz nem világszemlélet!). Még állásfoglalásuk valamelyes tartalmi jelentőséget tud kapni, legtöbbnyire a belécsúszott litteraire elemek okozzák. (Russolo: Visszaemlékezés egy éjszakára. Chagal: Én és a falu stb.) Ezek egyúttal a legrosszabb képei is az új irányoknak.
Hevesi Iván a "Futurista expresszionista és kubista festészet" című könyvében okos és tiszta kritériumok alapján éles ítéletű és sokoldalú felkészültséggel tárgyalja az új képzőművészeti irányok jelentőségét. "Az új művészeti törekvések - írja a futurizmusról szóló cikkében - egy nagy művészet teljes bukása és leromlása után beálló anarchisztikus tünetek." Ez az anarchia azonban "nemcsak a rombolást, nemcsak a meg nem kötöttséget jelenti, hanem első sorban új utak keresését, nem a káosz csinálását, hanem ellenkezőleg a káoszból kivergődni akarást, a fundamentum keresését." Hevesi szép kiállítású könyve nagyon jó útmutató az újfestők megértésére és értékelésére. Csak nem tudom, miért felejti ki Kmetty Jánost újfestőink közül, aki talán a legtisztábban bontakozik ki az analitikus irányokból, aki túl az eszközök és a hangulat pillanatnyi egyezségein a forma és a tartalom tiszta harmóniáit adja már s egy puritán és mély világnézet komolysága van minden vásznán.
Míg Hevesi könyve a világos és tiszta megértéshez vezet bennünket, addig Apollinairenek a kubizmusról írott tanulmánya rajongó elköteleződés a kubizmus mellé. Szinte költemény már, itt-ott szépen és mélyfénnyel világító igazsággal és nagy gondolatokkal, melyek azonban inkább Apollinairenek a kubizmussal szemben ápolt vágyait és jóreményeit semmint a kubizmusból eredményképpen leszűrt világnézetét reprezentálják. Azok a mély és szép gondolatok Apollinaire-ből sugárzanak a kubizmusra és nem megfordítva.
