MITTAY LÁSZLÓ: BALLADA
MITTAY LÁSZLÓ: BALLADA
Nehéz magamban elrejtenem téged,
falunkat bontják idegen szemek,
fátyollá ritkul életem szövetje,
mert belülről átvilágítasz rajtam -
napom, fátyollal hogyan rejtselek?
falunkat bontják idegen szemek,
fátyollá ritkul életem szövetje,
mert belülről átvilágítasz rajtam -
napom, fátyollal hogyan rejtselek?
Nehéz magamban elrejtenem téged,
mert kacéran a szemeimben ülsz
és arcom égő ablakába tűzöd
szerelmünknek áruló lobogóját.
mert kacéran a szemeimben ülsz
és arcom égő ablakába tűzöd
szerelmünknek áruló lobogóját.
Nehéz titoknak megőriznem téged -
kibontott sírban hogyan rejtselek?
testemről kéne hogy levesselek
oldhatlanul hozzámnőtt köntösöm.
kibontott sírban hogyan rejtselek?
testemről kéne hogy levesselek
oldhatlanul hozzámnőtt köntösöm.
Nehéz titoknak megőriznem téged
s arcomról lopva lesimítani
nézésedet és csókjaid bogáncsát -
bocsáss el, mert nem tudlak rejteni
fátyollá ritkult életem mögött.
s arcomról lopva lesimítani
nézésedet és csókjaid bogáncsát -
bocsáss el, mert nem tudlak rejteni
fátyollá ritkult életem mögött.
1916.
