IV.
És láttam partját néma tengereknek
S folyókat, mik csodás vonalban futják
Kék pályáját álmos, hűs életüknek.
Itáliát!, Göröghont, Cytherét,
És halvány láncát távol bús hegyeknek, –
De olyan összezengő rendszerét
Hegyeknek, útnak és vonalcsodáknak,
Minő te drága tested – soha még!
(S emberszem olyat nem is igen láthat!)
Bús téa-rózsákból sűrűdtél egybe!
Ó rózsahegy! kiben búkálva vágtat
Apró, vidám vércsermelyeknek ezre!
Ó téa-rózsák húsából van húsod!
És bőröd síkja rózsaszirmok selyme! –
Egy-egy sötét levél: lágyékod, hónod!