Babits Mihály: Az óriások költögetése
Babits Mihály: Az óriások költögetése
Iszonyú szörnyek hevernek utamon - de majd csak megküzdöm velük
már érzem ébredni magamban a kábult óriásokat.
…Lelkemben lassankint elfoglalt az önzés minden erődöt
s legbensőbb szentélyére kitűzte sötét lobogóját.
már érzem ébredni magamban a kábult óriásokat.
…Lelkemben lassankint elfoglalt az önzés minden erődöt
s legbensőbb szentélyére kitűzte sötét lobogóját.
Ő forgatta a Mindegy-buzogányt és gyönyörű derűk
közt keserűen tudott járni és keseríteni másokat,
mióta lajhár éveken át csúf hályoga hangos szememre verődött,
megnémult hangos szemem, mint dob, ha verőit s hártyakopogóját
közt keserűen tudott járni és keseríteni másokat,
mióta lajhár éveken át csúf hályoga hangos szememre verődött,
megnémult hangos szemem, mint dob, ha verőit s hártyakopogóját
gyászvatta és fátyol párnázza - csak tompán zengenek át
a legfrisebb szinek ütemei is - mit érdekel engem a szín?
lombok, sugarak, görög romok, mit segít rajtam az idegen szépség?
Danaida-lányok - mit érdekel engemet ez már?
a legfrisebb szinek ütemei is - mit érdekel engem a szín?
lombok, sugarak, görög romok, mit segít rajtam az idegen szépség?
Danaida-lányok - mit érdekel engemet ez már?
Rímeket se fogok itt már csinálni - ne várd a rímeket olvasó
Mit érdekel engem a rím már? vidéki csöndes alkonyatok
ríme, se városi rím, gépkocsi-tülkölés ríme,
jaj, mit segít rajtam? - kis csirkéknek tengerit szóró
Mit érdekel engem a rím már? vidéki csöndes alkonyatok
ríme, se városi rím, gépkocsi-tülkölés ríme,
jaj, mit segít rajtam? - kis csirkéknek tengerit szóró
falusi lányka, vagy messze kocsmából a hegedű-szóló,
vagy városi villanyos hangja, mely egyre csak falja, meg ontja, meg ontja
a meleg emberi hust - már mindez az eleven nyüzsgés
lelkemből kiesett
vagy városi villanyos hangja, mely egyre csak falja, meg ontja, meg ontja
a meleg emberi hust - már mindez az eleven nyüzsgés
lelkemből kiesett
és lelkem üres hangszerláda, mely zenés lemeze híjján
csak prózai csikorgásokat ad - legbensőbb várában az önzés
ül, kloroformos betörő gyanánt, - mert hogy tudta volna legyőzni másként
lelkemnek óriásait,
csak prózai csikorgásokat ad - legbensőbb várában az önzés
ül, kloroformos betörő gyanánt, - mert hogy tudta volna legyőzni másként
lelkemnek óriásait,
mint kábulással?… …Meddig fogtok heverni még? Mikor
kel ki vak szemhéjaitok nehéz gubójából az isteni Látás
fájdalmasan? Mikor veritek szét a Lomhaság szörnyeit
melyek elfekszik minden kapuimat
kel ki vak szemhéjaitok nehéz gubójából az isteni Látás
fájdalmasan? Mikor veritek szét a Lomhaság szörnyeit
melyek elfekszik minden kapuimat
élettelen homokzsákok gyanánt?… Ó keljetek, mert bénább vagyok én
a bénánál, s vakabb a vaknál, ki legalább
illatáról érzi a rózsát, hűséről a lombot,
s az egész világot a láthatatlan szeretetről.
a bénánál, s vakabb a vaknál, ki legalább
illatáról érzi a rózsát, hűséről a lombot,
s az egész világot a láthatatlan szeretetről.
