1.
1.
Ne menjetek még el - mert akkor én egyedül maradok - nem akarom megmondani, hogy kivel maradok - azt gondolnátok, hogy félrebeszélek - igaz, hogy egy kicsit sokat ittam - otthon most nem szoktam - és a bor meghozza a kísérteteket - engem is környékez egy - sisakos, kardos kísértet környékez - nem, nem a kis sógorom - nem a friss halott - egy régi halott, egy öreg kísértet! - Mit szólnátok most, ha elkezdenék mesélni, mesélni, mint egy fantaszta? Például Nagy Sándor öregkoráról mesélnék - (tudjátok, hogy Nagy Sándor fiatalon halt meg). A kis sógor esetét azért nem akartam elmondani előbb, hogy ne gondoljatok fantasztának. De most elmondom, ha még itt maradtok. Pincér, még egy üveg! Nem olyan egyszerű dolog, mint hiszitek.
Gondoltatok-e már rá, mennyire nem vagyunk urai annak, amit teszünk? Mert honnan jönnek a cselekedetek? A gondolatokból. De honnan jönnek a gondolataink? Ez a bökkenő. A tietek most éppen belőlem jön. A gondolat átmegy emberből emberbe. A halottakból átmegy az elevenekbe. Mindenféle bibliotékák, iskolák mind arra valók, hogy a halottak gondolatait beszívjuk. Pedig nem a kéz cselekszik, hanem a fej - és a fejben a gondolat. De akkor az élők cselekedeteinek kilenctized részét a halottak cselekszik.
Hogy meritek akkor azt mondani, hogy a halott meg van halva?
