Nagy Zoltán: Magamhoz
Nagy Zoltán: Magamhoz
Debrecen, 1919. május 15.
Oláh megszállás alatt
Ne csüggedj! Zúgjon bár a tető s hegyek
Ős rengetegjét vad zivatar dühe
Kavarja: álmodj, gyenge kóró,
Mély csalitod szakadékán rejtve.
Ős rengetegjét vad zivatar dühe
Kavarja: álmodj, gyenge kóró,
Mély csalitod szakadékán rejtve.
S a lobbanó ég vad robogásin át
Figyeld a dünnyögő darazsak neszét!
Elhágy a fény már. Hunyt szemekkel
Nézz befelé: nyugodalmat ott lelsz.
Figyeld a dünnyögő darazsak neszét!
Elhágy a fény már. Hunyt szemekkel
Nézz befelé: nyugodalmat ott lelsz.
Éltél te is hát! Fényt epedő bogáncs,
Sugár és árnyék váltakozón lepett...
- Futó felhők! Ó régi évek!
Ifjukorom repeső reményi! -
Sugár és árnyék váltakozón lepett...
- Futó felhők! Ó régi évek!
Ifjukorom repeső reményi! -
Hír nem ragyog rád, bérc tetején nem élsz,
Magányos völgyben folyt le napod: ne bándd!
Valld: szép bogáncsnak lenni: lelhet
Zöld levelén lihegő gyik enyhet.
Magányos völgyben folyt le napod: ne bándd!
Valld: szép bogáncsnak lenni: lelhet
Zöld levelén lihegő gyik enyhet.
- Éltél. És lelked már befutotta, mint
Vadszőllő házad, bús szerelem sötét
Lombú indája, rejtve titkon
Esteli lepkerajok tanyáját.
Vadszőllő házad, bús szerelem sötét
Lombú indája, rejtve titkon
Esteli lepkerajok tanyáját.
S a lomb sötétjén néha virult a kéj
S érvén bogyóvá, ott feketélt a kín...
- Elmult már. Ősz van. Rozsdaszínnel
Csüngnek a lombok a régi falról.
S érvén bogyóvá, ott feketélt a kín...
- Elmult már. Ősz van. Rozsdaszínnel
Csüngnek a lombok a régi falról.
S egyszerre felforrt itt az idő! Rigó
Dalát elnyomta trombitaharsogás,
Porfelhőkben dobogva mentek
Emberek öldöklő csatába.
Dalát elnyomta trombitaharsogás,
Porfelhőkben dobogva mentek
Emberek öldöklő csatába.
S tornyok virága, száz lobogó virult:
Piros, zöld, sárga s kék aranyat s lilát
Üzött kavargón fent az ormon
S lent feketélt az anyák kendője.
Piros, zöld, sárga s kék aranyat s lilát
Üzött kavargón fent az ormon
S lent feketélt az anyák kendője.
S vér lepte már a földet. A tornyokon
Kuszott, szivárgott titkon a csúcs felé
S egy éjszakán lázban kibomlott
Fent lebegő kusza vad virága:
Kuszott, szivárgott titkon a csúcs felé
S egy éjszakán lázban kibomlott
Fent lebegő kusza vad virága:
Vérszinre vált minden lobogó: harag
S legyilkolt népek vére, mi ott lebeg,
Csattogva szélben az kiált fel
Zord egek isteni bosszujáért.
S legyilkolt népek vére, mi ott lebeg,
Csattogva szélben az kiált fel
Zord egek isteni bosszujáért.
S fehér zászlóknak látta gyalázatát
Meghódolt város tornya fölött szemed...
De új tavasznak gyenge-zöldje
Volt lobogód, sohasem cserélve.
Meghódolt város tornya fölött szemed...
De új tavasznak gyenge-zöldje
Volt lobogód, sohasem cserélve.
Földindulás van! Reng a világ s talán
Elsüllyed néped s nyelved, amin dalolsz,
Erdőd kőszén lesz s bús dalod mind
Régi világ szenesült páfránya.
Elsüllyed néped s nyelved, amin dalolsz,
Erdőd kőszén lesz s bús dalod mind
Régi világ szenesült páfránya.
Ne csüggedj! Majd, az akna sötét ölén
Egy boldog bányász megleli... Ó talán
Melengetsz még kövült tüzeddel
Áhitatos, tele emberszivet.
Egy boldog bányász megleli... Ó talán
Melengetsz még kövült tüzeddel
Áhitatos, tele emberszivet.
Ó eljövendő Ember! A tűz előtt
Gondolj reám, míg halkan elég dalom.
Téged dalollak én! Nevedre
Énekek éneke kél szivemben!
Gondolj reám, míg halkan elég dalom.
Téged dalollak én! Nevedre
Énekek éneke kél szivemben!
Gondolj reám! Mondd: kis tücsök énekelt
Hajdan kietlen pusztuló pallagon...
Itt cirpegek! Ki értené meg?
Senki se hallja. A szél sóhajt csak.
Hajdan kietlen pusztuló pallagon...
Itt cirpegek! Ki értené meg?
Senki se hallja. A szél sóhajt csak.
