Álgya Zoltán: A valóság útján (a Hatalom beavatottjainak)
Álgya Zoltán: A valóság útján
(a Hatalom beavatottjainak)
(a Hatalom beavatottjainak)
Kőpamlagra dőlt,
Lábait tartották halk, szerény füvek
És muzsikáltak fénylő cincérek,
Könnyelmüek.
Lábait tartották halk, szerény füvek
És muzsikáltak fénylő cincérek,
Könnyelmüek.
Szálló madarak vetettek rája
Álomárnyékot:
Álomárnyékot:
Jöttek sietve álomzörejjel
Álomutak, álomfalvak,
Álomkutak álomvederrel.
Álomutak, álomfalvak,
Álomkutak álomvederrel.
Kitárult a mély álomtemplom
Templomozó álompapokkal,
Kik nézték csendben az álomüstöt
S áldoztak újfajta tömjénfüstöt.
Templomozó álompapokkal,
Kik nézték csendben az álomüstöt
S áldoztak újfajta tömjénfüstöt.
Vitték őket tovább álomvalóságok,
Hullottak útjukra
Álomvirágok,
Valóvirágok,
Díszítve őket,
A sietőket,
Kik kiálmodták újra a Világot...
Hullottak útjukra
Álomvirágok,
Valóvirágok,
Díszítve őket,
A sietőket,
Kik kiálmodták újra a Világot...
Szálló madarak vetettek rája
Álomárnyékot,
Befödte némán álomisten álomkegyelme
S áldozott álmodva az álomfiú,
Az álmok alélt fejedelme.
Álomárnyékot,
Befödte némán álomisten álomkegyelme
S áldozott álmodva az álomfiú,
Az álmok alélt fejedelme.
