Bálint Aladár: Petőfi Sándor: Szilaj Pista, Salgó
Bálint Aladár: Petőfi Sándor: Szilaj Pista, Salgó
Márffy Ödön eredeti kőrajzaival. A bevezetést írta Babits Mihály, Amicus kiadás
Manapság a könyvvásárlás félig–meddig fényűzésszámba megy, a könyvkiadás költséges és kockázatos vállalkozás és így érthető a kiadók számítása, kik az adott helyzet eshetőségeit egy lépéssel megtoldva inkább vállalkoznak amatőr kiadások kinyomtatására, mint közönséges kiállítású könyvek kiadására. Az utóbbi időben több régi magyar könyv jelent meg díszes kiadásban, művészek rajzaival, drága bőrkötésben, különösen finom papiroson. Petőfi Sándor e két elbeszélő költeménye is amatőrök asztalára tálalt csemege. Márffy Ödön tudtommal ezúttal próbálkozott meg elsőízben a litográfiával. Még erősen birkózik e műfaj technikájával, a kifejezés eszközeit még nem sikerült teljesen a maga javára fordítani, de festői ösztöne már–már rést üt az akadályokon és egy–egy rajzában szuverén erővel jelentkezik az új területre lépő erőteljes, igazi művész otthonossága. Így az asszonyt rabló lovag vágtatását pompásan érzékelteti egyik kőrajzán (40. oldal). A mozgás lendületét mesteri módon hangsúlyozza az elmosódó vonalak szaggatott, ideges rezdülésével. Az út szélén álló fa ága átveszi a háttérben emelkedő várhegy vonalritmusát és merészen fellöki a kép felső pereméig. Márffy Ödön nem sokat törődik a kőrajz hagyományaival, hanem e rajz hősének példájára merészen a dolgok kellős közepébe vágtat.
A két vers elé Babits Mihály írt márványba kívánkozó sorokat a primitív költészetről. E nem egészen három lap terjedelmű kis tanulmányért is érdemes ezt a kitűnő ízléssel kiállított könyvecskét megvásárolni.
