15.
15.
Azután csendesen felébredtem,
És elpihenve kutattam, hogy mi volt álmaim zenéje?
Sorra kérdeztem mind az emlékeket: - a vihar dühét,
A szopránok és tenorok minden dalát,
A vallás lázában elragadtatott keleti táncokat,
A hangszereknek édes változatait, az orgonának oktáváit,
És a szerelem, gond és halál együgyű panaszait,
S hálószobám ágyából így válaszoltam csendes, kiváncsi Lelkemnek:
Jer, most megtaláltam a vezérirányt, mit oly soká kerestem,
Felfrissülve menjünk ki a nappalba,
Jókedvüen alkalmazkodjunk az élethez s járjuk a világ földi utjait,
De égi álmunk üdítsen a jövőben.
És Lelkem, amit hallottál nem a szél hangja volt,
Sem álma duló viharnak, sem sólyomszárny csattogása, éles vijjogása,
Sem napsütötte Itália dala,
Sem a méltóságos germán orgona, - se hangok hatalmas vetélkedése - sem énekek összhangja,
Sem férjek s feleségek versének szakai, - se menetelő katonák zenéje,
Se fuvola, se hárfa, sem táborok kürtjének riadása,
Hanem egy uj ritmus Néked teremtve,
Költemények, mik határozatlanul, testetlenül, megiratlanul lebegtek az éjszakában,
hogy áthidalják az utat az élettől a halálig, -
És elpihenve kutattam, hogy mi volt álmaim zenéje?
Sorra kérdeztem mind az emlékeket: - a vihar dühét,
A szopránok és tenorok minden dalát,
A vallás lázában elragadtatott keleti táncokat,
A hangszereknek édes változatait, az orgonának oktáváit,
És a szerelem, gond és halál együgyű panaszait,
S hálószobám ágyából így válaszoltam csendes, kiváncsi Lelkemnek:
Jer, most megtaláltam a vezérirányt, mit oly soká kerestem,
Felfrissülve menjünk ki a nappalba,
Jókedvüen alkalmazkodjunk az élethez s járjuk a világ földi utjait,
De égi álmunk üdítsen a jövőben.
És Lelkem, amit hallottál nem a szél hangja volt,
Sem álma duló viharnak, sem sólyomszárny csattogása, éles vijjogása,
Sem napsütötte Itália dala,
Sem a méltóságos germán orgona, - se hangok hatalmas vetélkedése - sem énekek összhangja,
Sem férjek s feleségek versének szakai, - se menetelő katonák zenéje,
Se fuvola, se hárfa, sem táborok kürtjének riadása,
Hanem egy uj ritmus Néked teremtve,
Költemények, mik határozatlanul, testetlenül, megiratlanul lebegtek az éjszakában,
hogy áthidalják az utat az élettől a halálig, -
Gyerünk, menjünk a vidám életbe és írjuk meg e költeményeket.
Pásztor Árpád fordítása
