Andreas Gryphius: Vanitas! Vanitatum Vanitas!
Le-dönti holnap más, mit egy ma gonddal éppít.
'S hol váras áll, öregülő üdővel épp itt
Gazdag mező fog nyílni, melyen pásztor lépdel.
Mi él ma még és duzzad - holnap csonttya rémít;
Egyképpen múlás fédi-bé a' hegyet s érczit.
'S a' boldogság ha jő is, másnap jajba vész-el.
Üdők' játéka, könnyű ember vaj' mit várjon?
Ó mi az mind, a'mit mi drága jónak tartunk?
És réti vadvirág, mit alig venni észbe...
'S az ember azt mi Örök, még-sem vészi észbe!