Gellért Oszkár: Babylon asszonya

Teljes szövegű keresés

Gellért Oszkár: Babylon asszonya
(Jelenet)
133. «Ha valakit hadifogoly gyanánt hurcolnak el a hazájából és hites felesége akkor, bár életét a házban fenntarthatja, a házat és udvarát elhagyja és más házba megy, állíttassék törvény elé és dobassék vízbe.»
135. «Ha valaki hadifogollyá lesz és felesége, mert a házban semmiféle élelmiszer nincsen, más házba megy és ott gyermekeket szül, a férj pedig a fogságból kiszabadulva hazatér: akkor az asszony férjéhez térjen vissza, a gyermekek pedig az atyát kövessék.»
136. «Ha valaki hazájáról lemond és elmenekül és felesége azután más házba megy, a szökevény pedig később visszatér és feleségét magához akarja venni, ez, mivel férje lemondott hazájáról és elmenekült, nem köteles hozzá visszatérni.»
(Hammurabi törvénykönyvéből)
(Mahler Ede nyomán.)
 
(Törvénynap Babylonban, a XX. században Kr. e. A templom kapuja előtt ül a papi bíróság. A tárgyalás nyilvános, a felek a tárgyalásvezető felhívására szóbelileg adják elő ügyüket, azután kihallgatják a tanukat és szakértőket. Ebben a jelenetben a férj, aki hadifogságból tért vissza, igényt tart távolléte alatt újra férjhezment feleségére.)
 
Az első férj:
Mikor el kellett hagyjam kis házamat s hazámat,
Ő férjhez ment újra... de nem korholom, én, nem.
Hisz úgy hagytam hátra egyedűl, szegényen,
S tudom én, a nyomor kergette csak arra,
Idegen nyoszolyára, más férjfiúkarra...
Mikor el kellett hagyjam kis házamat s hazámat,
Idegen rabságban is csak ő maradt reményem:
Adjátok vissza most! Adjátok vissza most!
A második férj:
Törvényes társammá tettem őt utánad,
Hogy visszaengedjem, tőlem ne kivánjad.
Ő gyermeket szült nekem, drágát, aranyost...
Az első férj:
Hammurabi törvényét én jól tudom, papok,
És várom, igazamra itéletet kapok:
A gyermek apjáé, az asszony enyém!
Az asszony:
Jaj, nem megyek vissza házába, nem én!
Az első férj:
Majd kényszerítlek...
Az asszony (gyűlölettel):
Nem, soha! Hazúg!
Ne higyjetek néki, nem is volt az úgy.
Ám esett volna csak tisztes fogságba,
Nem szólnék ellene, de gyáva volt, gyáva!
(kitörve):
Mert lemondást szított és csüggedést hintett,
S azt mondta, a fegyver se segít már minket,
S elhányta s futott, amerre vitte lába,
Mert gyáva volt, gyáva,
S mert nem is fogoly volt, csak szökevény!
(kimerülten megtántorodik):
Jaj, nem megyek vissza házába, nem én...
Az első férj:
Ne higyjetek néki! Ó asszonyi ravaszság!
Szavak, szavak, hogy szívetek maghassák.
(fölháborodva):
Én, gyáva! Én, gyáva? Ó lázas, vad álom!
Ne higyjetek néki, igaz birák, papok.
Futottam?... Futottam! Hogy új csapatot,
Új harcosokat gyűjtsek a határon...
Ha szöktem volna, elárulom hazámat!
S ő tudja, hogy akkor nem illetne meg...
Az asszony (nyöszörög):
Jaj, nem hagyom el a gyermekemet...
Az első férj:
Ne higyjetek néki, boszorkányos szavának,
Mind csak kitalálta, hogy vesztemet megérje,
De higyjetek nékem, becsűletes szavamnak...
(a második férjhez):
Mondd, hiszed–e rólam ezt, te, második férje?
Hisz tanuim is vannak! Tanuim vannak!
A második férj: (hallgat.)
A tanuk:
(előlépnek és előadják az első férj erőszakos lefegyverzésének históriáját, vitéz ellenállását az el amitákkal szemben.)
Az asszony (gépmódra):
A gyermekemet, jaj, nem hagyom...
Az első férj (gúnyosan):
Tán mondd, hogy a második férjedet!
Az asszony (mély, búgó szóval):
Őt sem.
Az első férj (felvillanva, kegyetlenül):
Hát így vagyunk? Ennyire?...
Az asszony (lehajtja a fejét, egyszerűen):
Nagyon!
Az első férj:
Nos akkor, birák, ítéljetek!
Parancsoljátok, hozzám visszatérjen!
Az asszony (kezét kulcsolva):
Ne engedj, ne engedj, én igazi férjem...
A második férj (megszólal végre):
Mit tegyünk a Törvény szent betüje ellen?
Az asszony (felcsattan):
Ejh, elavult betü és elavult szellem!
A második férj (súgva, áhítatos törvénytisztelettel):
Szentségtörő te, eljátszod a pered,
Hammurabi törvényét ha szidni mered!
Az asszony (zokog, kiáltva):
És mondom és hétszer is, ha így itél felettem,
Hogy ostoba törvény és gonosz és kegyetlen,
Ha, csak mert szerettünk, ily konokul büntet!
A második férj:
Csillapodj, édes, a gyermekünket
Majd felnevelem...
Az asszony (vonagló szájjal):
És rólam lemondasz?
A második férj:
Könyörgök, az égre, ne mondd így, ne mondd azt!
A törvény parancsol, de tudod, de érzed,
A sírig szeretlek. Mondd, mit tegyek érted?
Az asszony:
Mintsem én őhozzá... Akarnád, elváljunk?
Ha szeretsz, kivánjad inkább a halálunk!
Mondd, jönnél–e vélem, utánam jönnél–e?
Ha várnék rád drága, szerelemmel, holtan...
A második férj: (megint hallgat.)
Az első férj (diadalmasan):
Nos, hős utódom, mennél–e véle?
Az asszony (mintha a túlvilágról jönne a hangja):
Ha várnék rád drága, szerelemmel, holtan...
(eszelősen):
Hát akkor, birák, ítéljetek felettem!
Mert eddig hazudtam, csaltam... vak voltam.
Nem igaz, nem igaz, hogy ezt szerettem,
Sohase szerettem, csak a himért bomoltam!
S mig az első ette keserű kenyerét,
Parázna hálómat őrá kivetettem...
A második férj:
Óh asszony, asszony!
Az asszony:
Elég, elég!
Óh mert ismerem én is a Bölcs törvényét,
És most már kimondom, akármi történjék:
Im itt a férj: élt rabkenyeren.
S mi volt a bére?
Im itt a hitves: a kanért pezsdült csak a vére!
Szerelem?...
(hörögve elomlik):
Halált a ledérre!
A második férj (szinte nyög):
Éhségtől támolygott, elájult a szegény,
Mikor asszonyul házamba vezettem én...
Az első férj:
Már vissza se perlem s bár fáj, ha látom:
A halált helyettem választani készebb,
Vidd vissza magadhoz... és hagyjuk az egészet.
A második férj:
Óh köszönöm, köszönöm, felebarátom.
Az asszony (az elsőhöz):
Nem kell a kegyelmed!
(a másodikhoz):
Nem kell a szánalmad!
Gyávák! Az asszonyok így halnak, ha halnak!
A második férj (kínlódva):
Én, gyáva?
Az asszony:
Te gyáva, te gyáva!
Mert azt akartad: inkább visszamenni
Az ő házába, mintsem halni eggyütt.
Mert azt akartad: inkább elfeledjük
Mind a gyönyört... ej, elmúlt, vége, semmi.
S mert azért asszony csak az asszony,
Hogy mikor nincs már más, akit válasszon,
És mikor nincs, akivel menjen eggyütt:
Megy egyedűl.
Megy egyedűl s könnyét a por felissza,
Megy egyedűl.
Megy egyedűl, megy messze, messze,
A házba, honnan nincsen többé vissza,
S hol por ülepszik ajtóra, reteszre,
Megy egyedűl, megy egyedűl...
 

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem