Második rész
Második rész
És most jobbról jött fel a nap,
tengerből jött fel ő;
köd fedte el, és balra tünt,
tengerben tűnt el ő.
tengerből jött fel ő;
köd fedte el, és balra tünt,
tengerben tűnt el ő.
Hajtott a szél; de hol a madár?
és szava, a messzire-halló?
Nem csalta el játék, eledel,
s hiába hívta a Halló!
és szava, a messzire-halló?
Nem csalta el játék, eledel,
s hiába hívta a Halló!
Óh pokoli dolgot tettem én
és tettem átkozott:
Megölted a madarat, - mondták -
ki jó szelet hozott.
Bitang! - mondták - megölted őt,
ki jó szelet hozott!
és tettem átkozott:
Megölted a madarat, - mondták -
ki jó szelet hozott.
Bitang! - mondták - megölted őt,
ki jó szelet hozott!
Hajóscimborái először ráförmednek a Vén Tengerészre, amiért megölte a jó szerencse madarát.
Nem vér, nem ón: kibukott ragyogón
az Isten szeme, a Nap:
Az én nyilam ölte le, - mondta mind -
a gonosz viharmadarat.
Jó volt megölni, - mondta mind -
az ilyen vészmadarat!
az Isten szeme, a Nap:
Az én nyilam ölte le, - mondta mind -
a gonosz viharmadarat.
Jó volt megölni, - mondta mind -
az ilyen vészmadarat!
De amint a köd kitisztul, helyesnek találják azt, és így maguk is a bűn részeseivé válnak.
Hűs szél suhogott, hab elsusogott
a tünő barázda nyomán,
legelőször minket ringatott
a csöndes óceán.
a tünő barázda nyomán,
legelőször minket ringatott
a csöndes óceán.
A hajó eléri a Csöndes Óceánt és észak felé vitorlázik, míg el nem éri az Egyenlítőt.
A szél elállt, vitorla leszállt;
kín volt, óh szörnyű kín!
Szó is csak a csöndet elűzni kelt
a hajósok ajkain.
kín volt, óh szörnyű kín!
Szó is csak a csöndet elűzni kelt
a hajósok ajkain.
Réz s tűz az ég, mint vér korong:
délben fönt haldokolt
a Nap az árbocon, de nem
volt nagyobb, mint a Hold.
délben fönt haldokolt
a Nap az árbocon, de nem
volt nagyobb, mint a Hold.
Nap nap után, nap nap után:
csönd, ernyedt s végtelen;
festett hajóként álltunk ott
a festett tengeren.
csönd, ernyedt s végtelen;
festett hajóként álltunk ott
a festett tengeren.
A hajó hirtelen megáll.
Tenger, tenger mindenütt;
dongánk korhadva romol.
Tenger, tenger mindenütt,
s egy korty sincs inni sehol!
dongánk korhadva romol.
Tenger, tenger mindenütt,
s egy korty sincs inni sehol!
A víz megrothadt: Krisztusom!
nincs nálad kegyelem?!
Nyálkás puhányok csúsztak át
a nyálkás tengeren.
nincs nálad kegyelem?!
Nyálkás puhányok csúsztak át
a nyálkás tengeren.
Köröskörül táncos halál-
tüzektől villog a mély;
s a víz, mint boszorkány szeme:
kék és zöld és fehér.
tüzektől villog a mély;
s a víz, mint boszorkány szeme:
kék és zöld és fehér.
És az Albatrosz kezd megbosszultatni.
S néhányunk éjszaka látta már
a haragvó Szellemet,
aki minket a Jéghonból kilenc
öl mélységben követett.
a haragvó Szellemet,
aki minket a Jéghonból kilenc
öl mélységben követett.
Egy Szellem üldözte őket, egy e planéta láthatatlan lakói közül, akik se nem elköltözött lelkek, se nem angyalok, akiket illetőleg a tudós zsidó, Flavius, és a Konstatinápoly-i Platonicus, Michael Psellus megkérdezhetők. Igen számosan vagynak, és nincs se éghajlat, se elem, amelyben egy vagy több ne lakoznék.
Szomj sorvasztá nyelvünk gyökerét
s kiszáradt minden ideg;
a szó belénk halt, mintha vad
kéz fojtott volna meg.
s kiszáradt minden ideg;
a szó belénk halt, mintha vad
kéz fojtott volna meg.
Óh jajj! hogy szúrta szemembe szemét
a fiatal s a vén!
- Nyakam körül az Albatrosz
csüngött a kereszt helyén.
a fiatal s a vén!
- Nyakam körül az Albatrosz
csüngött a kereszt helyén.
A hajóslegények égető nyomorúságukban az egész bűnt a Vén Tengerészre akarják hárítani, minek jeleképpen a halott tengeri madarat nyaka közé akasztják.
