Charles Baudelaire: Bánatos holdvilág
mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson
ha elalvás előtt langy ujja símogatva
szép keble vonalán könnyeden átoson.
körülnéz elhalón, s bágyatag elhever,
hosszan alélva a sok fehér csoda láttán
mely dús virág gyanánt a kék egen kikel.
földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le,
egy bús poéta, ki jámborul fennviraszt,
ahol szinjátszva ég, mint egy opáldarabka,
s hová nem lát a nap: szivébe rejti azt.