Charles Baudelaire+ : Vértanú
Charles Baudelaire+ : Vértanú
Mutatvány a Fleurs du Mal-nak Baudelaire születésének százéves fordulója alkalmára készülő teljes és formahű fordításából.
Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös,
nehéz brokáttal átszövött
lehúlló dús szövet, mely nagy redőket öntöz,
és kéjes bútorok között,
nehéz brokáttal átszövött
lehúlló dús szövet, mely nagy redőket öntöz,
és kéjes bútorok között,
hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház
veszélyes tikkadásba zár,
s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz,
a végső sóhajpára száll,
veszélyes tikkadásba zár,
s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz,
a végső sóhajpára száll,
egy fejetlen tetem önti vére folyóját,
élénk piros, csörgedező
vérét a vánkoson s a szomjas takarón át,
mely issza, mint aszú mező.
élénk piros, csörgedező
vérét a vánkoson s a szomjas takarón át,
mely issza, mint aszú mező.
S mint sápadt vízió, amílyet költ az éjjel,
s mely szemeink bilincse lesz,
a fej, sötét haja sörényes nehezével
s arany kövekkel ékszeres,
s mely szemeink bilincse lesz,
a fej, sötét haja sörényes nehezével
s arany kövekkel ékszeres,
némán, mint egy virág, a kis szekrényre vetve
nyugszik; és gondolattalan,
kifordult szemein, cél nélkül szétmeredve,
az alkony fakósága van.
nyugszik; és gondolattalan,
kifordult szemein, cél nélkül szétmeredve,
az alkony fakósága van.
Az ágyon a csupasz törzs kábán, önfeledten,
szemérem nélkül tárja ki
a titkos, végzetes bájt, melyet céda kedvben
adott a Természet neki;
szemérem nélkül tárja ki
a titkos, végzetes bájt, melyet céda kedvben
adott a Természet neki;
egy rózsaszínü és aranycsikos harisnya
emlékül még lábán lebeg,
s a harisnyakötő villogó csatja pisla
gyémántja szemével rebeg.
emlékül még lábán lebeg,
s a harisnyakötő villogó csatja pisla
gyémántja szemével rebeg.
E különös magány, e langyos, buja fészek,
és egy nagy arckép lankatag,
de szinte kihivó szeme valami részeg,
vad szerelemre vallanak,
és egy nagy arckép lankatag,
de szinte kihivó szeme valami részeg,
vad szerelemre vallanak,
rossz gyönyörökre és különös ünnepekre,
pokoli csókokkal teli,
hol a Gonosz Sereg a függöny közt lebegve
a bűnt kedvtelten nézdeli.
pokoli csókokkal teli,
hol a Gonosz Sereg a függöny közt lebegve
a bűnt kedvtelten nézdeli.
Pedig ha elegáns soványságát e hullán
nézed a vállnak, és futó
vonalban a csípőn hogy száll tört rajzú hullám,
akár egy izgatott kigyó,
nézed a vállnak, és futó
vonalban a csípőn hogy száll tört rajzú hullám,
akár egy izgatott kigyó,
láthatod, hogy milyen ifju még! - Béna lelkét
s unalma-nyűtt érzékeit
a bolygó és veszett vágycsordák lelegelték,
alig nyitotta meg nekik?
s unalma-nyűtt érzékeit
a bolygó és veszett vágycsordák lelegelték,
alig nyitotta meg nekik?
A vad hímnek akit nyugtatni eleven még
legforróbb csókod sem tudott,
így koronázta meg vágyai végtelenjét
engedelmes, halott husod?
legforróbb csókod sem tudott,
így koronázta meg vágyai végtelenjét
engedelmes, halott husod?
Felelj, bünös tetem! s lázban emelve karja
merev hajaddal, szörnyü fej,
ajkához vitt-e, hogy hideg fogadra marja
utolsó csókjait? felelj!
merev hajaddal, szörnyü fej,
ajkához vitt-e, hogy hideg fogadra marja
utolsó csókjait? felelj!
- Távol a gúnyoló világtól és a piszkos
tömeg és kandi Hivatal
szemeitől, nyugodj, különös hulla, titkos
sirodban, mely semmitse vall;
tömeg és kandi Hivatal
szemeitől, nyugodj, különös hulla, titkos
sirodban, mely semmitse vall;
szeretőd bolygja a világot, s halhatatlan
formád kisérti álmait,
s miként hozzá te itt, ő minden gondolatban
hű lesz tehozzád a sirig!
formád kisérti álmait,
s miként hozzá te itt, ő minden gondolatban
hű lesz tehozzád a sirig!
Babits Mihály
