Kosztolányi Dezső: Fohász a szegénységhez
Kosztolányi Dezső: Fohász a szegénységhez
Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta,
Elhagytál s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
Éhes, sovány és légies alak.
Elhagytál s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
Éhes, sovány és légies alak.
Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza
Hivlak, te bátor, rongyos és szabad,
Ki keserű poharát daccal issza,
S keserű száján fájnak a szavak.
Hivlak, te bátor, rongyos és szabad,
Ki keserű poharát daccal issza,
S keserű száján fájnak a szavak.
De merre vagy? Tán most még mostohábban
Laksz egy sötét és vak diákszobában,
Olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?
Laksz egy sötét és vak diákszobában,
Olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?
Vagy tán fekéllyel fekszel a szeméten,
Vagy mit se várva, ifjan és setéten,
Egy bús asztalra ráborulva sírsz?
Vagy mit se várva, ifjan és setéten,
Egy bús asztalra ráborulva sírsz?
