Laczkó Géza: Dermedt októberi éj
Laczkó Géza: Dermedt októberi éj
Szürke nappal az éj, a levegő halott,
Érzem, hogy meghalok.
Érzem, hogy meghalok.
Két ferde csillag szunnyad az égen,
Elgondolkozom a hulló levélen.
Elgondolkozom a hulló levélen.
Dermedt októberi éj, a levegő halott,
Voltam, s már nem vagyok.
Voltam, s már nem vagyok.
Voltam láng és szerelem, élet és isten
S érzem, nincs már mit keresnem itten.
S érzem, nincs már mit keresnem itten.
Ólomkoporsós éj, a levegő halott,
A Hadak-útján vágtatok.
A Hadak-útján vágtatok.
Ajkamon gúnyos mosoly fagyott lárvája süpped,
A vágtatásra tettük fel mindenünket.
A vágtatásra tettük fel mindenünket.
Olvadt ezüst az éj, a levegő halott,
Ó, kín! halottan is vagyok.
Ó, kín! halottan is vagyok.
