Kovács Mária: Hová?
Kovács Mária: Hová?
Szó, ne rivallj föl bennem
pitymalló várban ne légy riadó halálkürt!
Ne verd föl vadulva nyugton szendergőit a háznak
– ők vidoran akarnak ébredni.
pitymalló várban ne légy riadó halálkürt!
Ne verd föl vadulva nyugton szendergőit a háznak
– ők vidoran akarnak ébredni.
Szó, ne süvölts föl bennem!
Ne bődülj pulya csecsemő, hogy anyád fönséges mellibe kapsz
térdeit szijjazod és habos szellőben borzalló szoknyáját
– véletlen ördögtől visongva – mert a kapu felé indult.
Ne bődülj pulya csecsemő, hogy anyád fönséges mellibe kapsz
térdeit szijjazod és habos szellőben borzalló szoknyáját
– véletlen ördögtől visongva – mert a kapu felé indult.
Szó, ne sikíts föl bennem! Ne gyötörj, ne zaklass
ne vitázz, ne vonszolj, ne haragíts gyáva bestia
– kit bennem növelt párnázó anyakéz –
ne vitázz, ne vonszolj, ne haragíts gyáva bestia
– kit bennem növelt párnázó anyakéz –
kit belém itattak langyos édestejjel
csókkal, hűs fészekkel, jóval hazugsággal,
hogy éltél és tarlóra szíttad izmaim
s hangom immár majd remegő lett vón…
csókkal, hűs fészekkel, jóval hazugsággal,
hogy éltél és tarlóra szíttad izmaim
s hangom immár majd remegő lett vón…
Gyáva, ne sikolts! és akarom, az udvarra se kísérj.
Akarom, hogy tollús ágyamban maradj –
aludj, akarom – s utánam ne eredj
és utánam ne küldjenek.
Akarom, hogy tollús ágyamban maradj –
aludj, akarom – s utánam ne eredj
és utánam ne küldjenek.
Ne sóhajts és ne jajongj föl bennem szomorú
ne alázz meg hát a rozzant kapufél előtt
és ne kényszerítsd le úti tarisznyámat
kattanó kilincsre lendült karomról.
ne alázz meg hát a rozzant kapufél előtt
és ne kényszerítsd le úti tarisznyámat
kattanó kilincsre lendült karomról.
