Kovács Mária: Mindent elveszek tőled
Kovács Mária: Mindent elveszek tőled
Elveszek tőled mindent – jól vigyázz!
mindent, mi néked drága, jó.
mindent, mi néked drága, jó.
Mi életed koszorúzza – mindent! Óh egész múltadat
anyádnak áldó, termő mosolyát –
anyádnak áldó, termő mosolyát –
tiszta emlékeid s szép szomorúságod sápadt bokrétáit
minden jóságod és hivő hitedet.
minden jóságod és hivő hitedet.
Eljövő napjaid, messzi álmaid szines szárnyait
tönkre szaggatom – és
tönkre szaggatom – és
sárba töröm vágyaid mese-koronáját
mely engem üdvre koronáz.
mely engem üdvre koronáz.
Drága leboruló alázatosságod isteni szőnyegét
ronggyá taposom, hogy pillám se rezdül.
ronggyá taposom, hogy pillám se rezdül.
Tépett fátyolba gyűröm szemed lombos nyarát.
A szived sebekkel borítom!
A szived sebekkel borítom!
mert furiád leszek – tengere, korbácsa sóhajaidnak –
orkánja leszek világod csöndjének!
orkánja leszek világod csöndjének!
Záporos vad világégés – – – Eső
mely kioltja lelked fölgyulladt templomát!
mely kioltja lelked fölgyulladt templomát!
mert rádrontok orvul! vagy bármikép. Akárhogy.
És elveszek tőled mindent –
És elveszek tőled mindent –
mert az életed kell hogy vegyem, ha szeretsz
hogy el ne tiporj.
hogy el ne tiporj.
