Komjáthy Aladár: Emléktarló
Komjáthy Aladár: Emléktarló
Nem érzed, hogy milyen keserves, bús és végtelen
dörgő élet hullámzik napjaid során át,
hogy gondolataid kerítette börtönödben
külső fények, évek és szelek vacognak
és nem bolyonghatsz bánataid monoton szavannáján szabadon
mert megremegnek benned távoli boldog őszök örök zenéi
mikor csüggedt, rézszínű lomb borult a domb alatti kis fehér város fölé
s kitárt hallgatás feküdt az örök ég kék harangvirágja alatt
szelíden és bánatosan a szívfogó édes őszi tarkaság ringató ölén
és szunnyadozó földek tömör párája szállt el hozzád az estén
mikor csendesen ültél a jegenye alatt és megszólalt a tücskök zenéje
és a karcsú sudár csak ingatta a nagy bolt csillagjait
halk ritmussal kicsúszva alóluk a szél csókjaira…
akkor – emlékszel –
rádfeküdt a borzongató hűs sötétségben a halál örök fenyegetése
és nehéz szívvel tértél őseid komor emlékével telt kis szobádba
parancsolt folytatása tűnt életüknek az örökkévalóság éjszakáján
de mégis csak árny, mint halvány gyertyád ingatag rajzai a falon.
Kint öblös feketeség brokátjába fúltak a nappali serkentő fényességek
és susogott a csend folyója enyészhetetlen vizek habjaként kimért partok között
örök egyhangú dallal, mint napjaid ahogy elfolytak a rendelt bánatok közepette.
Lám! milyen sokan is itt hagytak titokzatos éjszakába sülyedve
és soha ó! soha többé nem hangzanak fel volt édes kacagások
soha többé szemek, melyek arcod tükörei voltak
nem borulnak el a fehér felhő árnyékától
mely a tavaszi ízzó kékségen vágtatott át nevetve és szabadon
míg kint zengett a hárs édes illata mint a mandolin hangjai
s az egész élet biztatónak látszott az igéretek örökkévaló teljességében.
Mert ó! jaj! akkor a tél fagyos szelei még barlangjaik fenekén hevertek
és nem rázták üvöltve életed gyenge fáját változó, rőtfényű napok alatt
és a kétségek ízzó arany homokja sem perzselte még az ifjúság liliomait
kik karcsú száron ingadoztak a hajnali, harmatos vizek felett
hol nyitott teljes sugárzásban hullott a mágneses fényű hold merev zápora
és rajzolt; nagy, boldog Életországot rejtelmes acélszínű hallgatásban.
dörgő élet hullámzik napjaid során át,
hogy gondolataid kerítette börtönödben
külső fények, évek és szelek vacognak
és nem bolyonghatsz bánataid monoton szavannáján szabadon
mert megremegnek benned távoli boldog őszök örök zenéi
mikor csüggedt, rézszínű lomb borult a domb alatti kis fehér város fölé
s kitárt hallgatás feküdt az örök ég kék harangvirágja alatt
szelíden és bánatosan a szívfogó édes őszi tarkaság ringató ölén
és szunnyadozó földek tömör párája szállt el hozzád az estén
mikor csendesen ültél a jegenye alatt és megszólalt a tücskök zenéje
és a karcsú sudár csak ingatta a nagy bolt csillagjait
halk ritmussal kicsúszva alóluk a szél csókjaira…
akkor – emlékszel –
rádfeküdt a borzongató hűs sötétségben a halál örök fenyegetése
és nehéz szívvel tértél őseid komor emlékével telt kis szobádba
parancsolt folytatása tűnt életüknek az örökkévalóság éjszakáján
de mégis csak árny, mint halvány gyertyád ingatag rajzai a falon.
Kint öblös feketeség brokátjába fúltak a nappali serkentő fényességek
és susogott a csend folyója enyészhetetlen vizek habjaként kimért partok között
örök egyhangú dallal, mint napjaid ahogy elfolytak a rendelt bánatok közepette.
Lám! milyen sokan is itt hagytak titokzatos éjszakába sülyedve
és soha ó! soha többé nem hangzanak fel volt édes kacagások
soha többé szemek, melyek arcod tükörei voltak
nem borulnak el a fehér felhő árnyékától
mely a tavaszi ízzó kékségen vágtatott át nevetve és szabadon
míg kint zengett a hárs édes illata mint a mandolin hangjai
s az egész élet biztatónak látszott az igéretek örökkévaló teljességében.
Mert ó! jaj! akkor a tél fagyos szelei még barlangjaik fenekén hevertek
és nem rázták üvöltve életed gyenge fáját változó, rőtfényű napok alatt
és a kétségek ízzó arany homokja sem perzselte még az ifjúság liliomait
kik karcsú száron ingadoztak a hajnali, harmatos vizek felett
hol nyitott teljes sugárzásban hullott a mágneses fényű hold merev zápora
és rajzolt; nagy, boldog Életországot rejtelmes acélszínű hallgatásban.
