I. Nyár
a síkon sűrű alvadt tűzfolyam
reszket. Már a zenit felé rohan
izzadt utján a lángoló korong.
borzongva érzi: már betölt az élet.
Sok súlyos nedvtől duzzad. Sárga fények
koszorúkat fonnak rá. Zúg a nyár.
az erdő tikkadt csendben szendereg:
madár repül a halvány nyári égen.
és roppant duzzadt emlőit kitárva
parázna, terhes testét úgy kinálja.