III. Tél
s hangos, színes, fényes a délután
halvány nap száll a tárult tiszta égen
s tavaszt igér a morcos tél után.
s alig ragyog pilláin át a láng
virágtalan áll Ókeános marta
partok során a szendergő világ.
mogorván nézi Pán a téli tájat
nymphákról álmodik a dombra hullva.
fürtös nyarak felé zsibong a vére
és nem gondol már fagyra, hóra, télre.